2010. október A mi kis kapitalista üdvöskéink „Minden kapitalizmus, amely nem köt idejében ésszerű kompromisszumot a nyugati értelmezésű szocializmussal, menthetetlenül vörös, barna vagy zöld fasizmus válfajába süllyed” –írta az emigrációban élő Márai Sándor. Amennyiben az idézett sorokat ma jegyezné le, nyilván kiüldöznék a világból. Ha netán tájainkon adná közre idézett gondolatait, kénytelen lenne újfent a

2010. október Ismétlődő joghurt-forradalom? A szakemberek szerint, az utóbbi évszázad legkeményebb telét jósolják. A „nyárilakban” A-val lenolajos firnájsszal itatjuk át a tornác támfáit, nehogy a sok nedvesség  kárt tegyen bennük. Később – még a tél beállta előtt – lakkbevonatot húzunk rá. Éjszakába nyúló munka. Villanyfénynél kenjük a gerendát, szomjasan issza a száraz fa. Úgy tűnik,

2010. október Az emberi lelket is a pártok bitorolják Brüsszelben demonstráló az európai munkások az Internacionálét éneklik., Európa szerte sztrájkok. Spanyolországban milliók tüntettek az utcákon. A munkavállalók követelik, hogy ne csak ők viseljék a gazdasági válság terhét. Nálunk nagy a csend, a nemzeti jelszavak mögé rejtik a nyomort. Eléggé meglep vajdasági magyar politikai és kulturális

2010. szeptember-október A magyar kapitalizmusról Ha az ember egy pesti kávézóban megrendel egy presszókávét, a pincér fontoskodva rákérdez: Ásványvizet nem parancsol az úr? Esetleg szörpöt? Szemtanúja voltam, amikor egy amerikai hölgy ingerülten visszakérdezett: Miért kérdi? A pincér sarkon fordult és duzzogva hozta a presszót. Ilyesmi egy nyugati kávéházban nem fordulhat elő, a pincér nem erőszakoskodik

2010. szeptember Seselj érve Vojislav Šešelj a Hágai Bíróság előtt tiltakozott az ellen, hogy Ratko Mladić hangszalagjai bizonyítékul szolgáljanak az ellene folyó perben. Szerinte ezt a hanganyagot ismeretlen erők meghamisították, össze-vissza vágták, tehát hamisítványok. A hangfelvételeket Mladić titokban készítette, a beszélgetőtársai nem tudtak róla. Vonattal, autóval… Vagy hat hónapja nem jártam Budapesten. Ha hiányzott, akkor

Szemesnek áll a világ, bosszankodott Hugyik János, amikor kiderült, hogy Gáspár sógor csupán egy hónapi ügyeskedés után munkahelyet kapott Hamburgban. Már vagy két éve eldöntötték, hogy Németországban próbálnak szerencsét, mert elegük volt a nélkülözésből. Mindketten betöltötték a harmincat, ez a legjobb kor, hogy az ember kezdjen valamihez. Az iskolában tanultak valamicskét németül, biztatták magukat, ezzel

  Milorad Merzluft hiába várta újvidéki lakásában, hogy kopogtassanak a kisebbségi választói névjegyzéket készítő aktivisták. Közben azt fontolgatta, ha netán feltűnnek, akkor melyikre iratkozzon fel. A németre, vagy a magyarra? Vagy esetleg legyen szerb? A töprengés régi családi történetet idézett fel, amely 1943 decemberében vette kezdetét. Akkor sorozták be az apját, Merzluft Hermannt Horthy hadseregébe.

2010. szeptember Egyen a nép kalácsot! A háztömb előtt leállít a házi tanács elnöke. Elmondja, hogy a hőerőművek új mérési módszerének és fizetési szabályzatának bevezetése után alaposan felszökik a havi számlánk összege. Az ablakok szelelnek, a betonfalak nem őrzik a meleget. Fázni fogunk. Mondom neki, hogy én már tavaly is plédbe bugyoláltam magam s úgy