Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. augusztus 14., péntek
(…) Ilyesféle alkonyi hangulatban olvasgatom késő éjszaka Timothy Gordon Ash régi esszéjét Közép-Európáról. A nyolcvanas évek végén engem is lelkesített Közép-Európa reneszánsza, de napjainkban alkonyának vagyok tanúja. Akkor szerepeltem a videnicai közép-európai symposinon, amikor témát botrányosnak ítélték meg. A közép-európai eszme szerbellenes, zengték a patrióták. Idővel azonban Közép-Európa slágertéma lett, mire némileg visszafogtam magam. A rendszerváltás utáni évek fordulatot hoztak ebben a kérdésben is. Timothy Gordon Ash szerint többé nem beszélhetünk erről a térségről miként annakidején Kundera, nem állíthatjuk, hogy Közép-Európa az oroszok által elrabolt Nyugat. Úgy vélte, hogy elmosódnak a különbségek a Nyugat és Közép-Európa között. A 2000-ben írt esszéje megalapozottnak tűnt, kissé sajnáltam is, hogy ezzel Közép-Európa elveszti potenciális sajátosságait. Bosszantott a rendszerváltó elitek túlbuzgó igazodása a Nyugathoz. Mindez azonban rövid ideig tartó időszak volt, csak addig tartott, míg tartott a szabadság eufóriája. Az elmúlt évtizedben azonban észrevettem, hogy Közép-Európában nem történt semmiféle igazi fordulat. Közép-Európát újra idegen eszmék csábították el: a keleti szocializmust felváltotta a keleti kapitalizmus. Létezik Közép-Európa, de nem az, amelyről Konrád vagy Kiš álmodott. A nép a nyugati életszínvonalat szeretne, de politikailag mindinkább a keleti partokhoz sodorja a kompja. 1945 után Kunderának igaza volt: A Szovjetunió katonailag és politikailag tényleg elrabolta Közép-Európa egy részét, de szellemileg csak most hódította meg. Putyin felismerte, hogy az orosz befolyást nem a szuronyok biztosítják, hanem a tekintélyelvű eszmék. Ma Oroszország befolyása hatékonyabb, mint Sztálin idejében. Akkor a nép többsége gyűlölte az oroszokat, manapság pedig azokra a pártokra szavaz, amelyek Brüsszellel szemben kritikusabbak, mint Moszkvával. Miért éppen itt a legerősebbek a posztfasiszta eszmék? Miért lehet minden erőszak nélkül elfogadtatni a nemzetekkel az autokráciát? Ash tévedett, nem mosódtak el a különbségek Közép-Európa és a Nyugat között. Konrád és Kiš csak egy közép-európai utópiát rajzolt meg. Balszerencsémre én a Kelet-Közép-Európa démonját érzékelem. Egyben azonban igazat kell adni Ashnek a balkáni térség kiváló ismerőjének, Szerbia balkáni marad, akkor is, ha csatlakozik az EU-hoz.