Korrupció, protekció…

2015. június

Helyzetjelentés

Fülledt délután érkezem Újvidékre, este vihar tombol. A panellakásban kibírhatatlan a hőség, beszorult a levegő, olvasni vagy írni szinte lehetetlen. A teraszon a virágok java része túlélte a kánikulát. Miközben a balkonládában lévő növényeimet locsolgatom. Eörsi István jut eszembe. Életének utolsó napjaiban meg megállt lakása óriási ablaka előtt és a város túloldalán húzódó budai hegyeket nézte. Előtte soha sem volt ideje csak úgy kedvtelésből hosszan az ablak előtt ácsorogni és mustrálni a szemközti tájat. Kitekintettem az ablakon. Nem a hegyek kötötték le a figyelmemet, hanem a Duna. Úgy találtam, hogy a Duna Budapesten másmilyen, mint Újvidéken. Éppen Újvidék alatt, a folyó úgy viselkedik, mintha megneszelné a tengert. Sajnos panellakásom teraszától jóval távolabb folyik a Duna, nem láthatom a hegyeket sem, csak az erkély virágait. Pedig szívesen tenném! Elképzelem, micsoda passziót jelentene számomra pásztázni a szemem elé terülő látványt. Panelproli, jut eszembe a Fidesz egyik régebbi politológiai szlogenje. Este kilenctől a kinn a teraszon frissebb a levegő, mint benn a szobákban. Éjfél körül már a szoba hőmérséklete is elviselhető. Felkattintom a televíziót. Újvidéken lövöldözés a Mišić vajda utcában. Tömegverekedés. Továbbra is menekültáradat vonul át az országon: afgán, nigériai, iraki, pakisztáni stb. állampolgárok somfordálnak a Balkánon keresztül, majd Magyarországon át a nyugat európai országokba. Nem tudom, hogy a kérdés rendezésére akad-e jó megoldás. Orbán Viktor magyar kormányfő határzár felállítását helyezte kilátásba a déli határszakaszon, Szerbia felől. Szögesdrótkerítés? Fal? Nebojša Stefanović Szerbia belügyminisztere szerint ez az intézkedés ellenkezne a nemzetközi egyezményekkel.

Mementó

A hónap végén megszűnik a Szabadkai Rádió. Mélységesen sajnálom, azonban a Pannon Rádió létrehozásakor, tudva lévő volt, hogy ezzel megpecsételődött a Szabadkai Rádió sorsa. Ám, akad ennél sokkal, de sokkal fájdalmasabb ügy is. Hány magyar nyelven is sugárzó adó szűnik meg, ha nem pont most, akkor a közeljövőben, azaz néhány év múlva? Ezeket a vidéki adókat nem pótolja semmi, mert egy-egy városkában ezek képviselték az egyetlen közéleti teret. Őket nem helyettesíti sem az Újvidéki Rádió, sem a Pannon Rádió. Hatalmas űr marad utánuk. Hogy ez kinek a mulasztása, arról majd a még meg nem született nemzedékek mondanak véleményt. Ha lesznek ilyenek e tájon.

A pápa intelme

A menekültáradat felbolygatta az érzelmeket és a politikai szenvedélyeket Európában. Az erkölcs és a politika került egymással éles ellentétbe, jó megoldás nincs a láthatáron. Állítólag milliók indultak Európa felé! Ekkora tömeget nem képes befogadni a válsággal küszködő öreg kontinens, viszont ekkor tömeget nehéz visszatéríteni. Nem tudom elképzelni a történet végét. Pontosabban, borúlátó sejtelmem van a végkifejletet illetően. Egy biztos: az idegenellenesség az egész Európában kíméletlenül fog erősödni. Azokra a vajdasági magyar fiatalokra (is) gondolok, akik a magyar útlevélnek köszönhetően, az elmúlt hónapokban távoztak. Bizonyára őket sem kerüli el a most még csak éledező idegenellenesség. Ferenc pápa (is) nyilatkozott a menekültáradat ügyében: „Felhívlak benneteket, hogy kérjetek bocsánatot azokért a személyekért és intézményekért, amelyek becsukják az ajtót ezek előtt az emberek előtt, akik családot keresnek, akik védelmet keresnek.” Érdeklődéssel figyelem, hogy szavai milyen hatással lesznek a hívő emberekre. Vagy, a pápa intelmei sem fontosak többé a keresztények számára? Az Isten, mint mindig, elfordult tőlünk és a lelkiismeretünkre bízza a kérdést.

Zűrzavarban

Teljes a zűrzavar körülöttem. Éjszaka a Bibliát olvasom.

A holdudvarok felsorakozása

Telefonhívások garmadával. Mivel tudják, hogy nem tartózkodom Újvidéken, ismerőseim arról faggatnak, hogy értesültem-e arról, hogy a VMSZ-ben fennáll a pártszakadás lehetősége. Nem lep meg, félig-meddig tudok róla, válaszolom, viszont tartózkodom a pártok belső ügyeinek taglalásától. A párttagság privilégiuma ugyanakkor felelőssége is, hogy megválassza elnökét és vezetőségét. A pártszakadás lehetősége pedig minden túlhatalommal rendelkező pártra leselkedő veszély. Egyelőre nem tudom kiismerni magam a viszályban, hiszen a különbségek nem fogalmazódtak meg programszinten, mivelhogy mindkét fél egyazon pártprogramra és stratégiára esküszik. A szembeálló felek építgetik a holdudvart. Pásztor részére valószínűleg erős ütőkártyát jelentenek az újonnan kinevezett tanácsadói testületek, a pártütők viszont inkább az interneten toboroznak. Az intézményvezetők, a főszerkesztők, az igazgatók, vagyis a felelős beosztásban levő „értelmiségiek” túlnyomó többsége nem csatlakozik a „pártütőkhöz”, akik között szép számban akadnak jelenleg is fontos politikai funkciót betöltő személyek, volt és jelenlegi polgármesterek, képviselők, VMSZ-elnökségi tagok. Eddig nem született átfogó, demokratikus fordulatot jelző program, egyedül a sajtószabadság kérdése merült fel. Jellemző, hogy elvben mindenki a sajtószabadság híve!  A pártütők kritikája a cenzúra kérdésében részleges, nem vonatkozik a MNT minden médiumára, csak a Magyar Szóra. Ezek szerint csak ott van cenzúra, a többi médium, intézmény rendben lenne? Látom a megoszlást, látom, hogy mindkét oldal szelektíven válogat a hírekben. Arra gondolok, mi lesz a „belgákkal”, azokkal, akik nem tartoznak egyik szekértáborba sem.

Határzár

Sövénynyírás Temerinben. A fűnyíró hosszabbító kábulja rövidnek bizonyul, elrohanok az egyik közeli üzletbe, ahol az elárusító készségesen szolgál ki, azonban a számlát nem tudja kiírni, mert szembetegségben szenved: cataractája van. Elpanaszolja, hogy csak 2018-ban műtik meg, a várólistán akkor kerül sorra, akkor kap műlencsét. Ha lenne 1200 eurója, azonnal megoldódna a gondja, azonban nincs ennyi pénze. Mi lesz vele három év múlva? Maradhat-e a munkahelyén? Erre sincs válasza. Úton-útfélén találkozom ilyen és hasonló esetekkel. Bezzeg Tito idejében nem így volt, mondja csüggedten. Kilátástalanság. Elkeseredett emberek!  Sok értelmiségi kézlegyintéssel vagy ajakbiggyesztéssel intézné el a dolgot. Nosztalgia, mondaná. Nem nevezném annak, hanem a jelenlegi állapotok bírálatának. Rövidesen megérkezik kollégája, aki kiírja a számlát, fizetek és folytatom a sövénynyírást. A mobiltelefonomra gyorshír érkezik: a magyar kormány utasította a belügyminisztert, hogy jövő szerdáig készítse elő a magyar-szerb határ lezárását, amely a 175 km hosszú határszakaszon egy négy méter magas kerítéssel történhet meg. Temerinből Újvidékre tartva az autóbusz utasai hangosan kommentálják a hírt. Rendben van, mondja egyikük, ha a magyar kormány kerítést emel, akkor ez annyit jelent, hogy Észak-Bácskában ideiglenes menekülttáborok létesítésére kerül(het) sor. Este Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök a szerbiai közszolgálati televízió esti híradójában nyilatkozik. Sokkolta a hír. Bejelentette, hogy Szerbia nem követi a magyar példát, nem fog falakat emelni. „Szerbia nem fog Auschwitzban élni”, fogalmazott a szerb kormányfő. Pásztor István a VMSZ elnöke szerint Szerbia számára is könnyebbséget jelenthet, ha Magyarország fizikailag lezárja a magyar-szerb zöldhatárt.

A szakadék szélén

Személycserék a VMSZ-ben. Az elnökség egyhangúan támogatja Pásztor István elnököt. Intelem a pártütőknek. No, no! Pásztor bebizonyította, hogy ügyes politikus. A tanácsnokok széles hada ünnepélyesen találkozott, a kritikusok lecsillapodtak, a Facebook is elcsendesedett. Pontosan nem tudható a konfliktus lényege, a jelentésből csak annyit olvasok ki, hogy méltatlan viselkedésről van szó. A nézeteltérésekről nincs komolyabb elemzés. Nézem a pártújságok régi idillikus pártfotóit: csillogtak a pezsgőspoharak, a lányok ropták a táncot, a vendégek bizonyára elégedetten koccintottak, a legkiválóbbak derülátó díszbeszédeket mondtak, tehát 2014 decemberében látszólag minden rendben volt. Alighanem ezekkel a mondatokkal kezdi majd a jövendőbeli krónikás a a mementóról szóló beszámolót. Ki gondolt közben a hosszú sorokban kivándorló nemzedékekre? Kinek van lelkiismeret furdalása emiatt? Ki érzi, hogy lehorgasztott fővel és lesütött szemmel kell(ene) járnia az utcán?  Úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, közben a szakadék szélén tántorgunk. Az elmúlt egy-két évben nem hagyott nyugton a gondolat és utána jártam, hogy az elvándorlásnak nem csak anyagi, hanem lelki okai is vannak. Ah, nem, mi nem vagyunk a felelősek, a munkahelyhiány játszik szerepet, a fiatalok majd visszatérnek, mondogatták az illetékesek. Ám, ismerőseim beszámolói nem erről szóltak. Egyre inkább meggyőződtem arról, hogy a lelki okok még mennyire fontosak, csakhogy ez senkit sem érdekel. Ki kérdezte meg az illetékesek közül a távozókat, miért távoznak. Egy kiadványban olvastam, hogy a fiatal magyar doktoranduszok is szívesen maradnának, csak ha lenne tisztességes feltétel a maradásra.  A hivatalos közvélemény nem vesz tudomást a lelki okokról; úgy állította be, hogy csak és kizárólag anyagi okai vannak az elvándorlásnak. Nem hiszek ebben a teóriában. Nem könnyű dolog nekivágni a nagyvilágnak, elhagyni a szülőket, az ismerősöket és új életet kezdeni. A kilencvenes években még bizonygattam, elmúlnak a gonosz idők, van remény; aki nem az életét menti, az maradjon. Elmúltak a gonosz idők, ám a remény kihalt, az élet egyre kevesebbet ér, a fiatalok tömegesen veszik a vándorbotot. Anno főleg a gyerekeink indultak útnak, ma az unokáink távoznak – ez végzetes csapás lesz. Kiderült, hogy általános jelenségről van szó. A Szerbiai Doktoranduszok Egyesülete felmérést végzett, amelyből kiderült, hogy a szerbiai fiatal tudósok nyolcvan százaléka elégedetlen a lehetőségekkel, harminc százaléka pedig máris tervezi a távozást. Miért? Sokan a korrupció miatt, amelynek a fő fészke a párttagság. Nem a teljesítmény a u fontos, hanem a pártkönyvecske. Mások a nepotizmusra panaszkodnak, amely Szerbiában olyannyira mindennapos, hogy többé észre sem vesszük. Ha a papa vagy a mama pártkedvencek, akkor a csemeték szépen haladnak a ranglétrán. Móricz Zsigmond Rokonok című regénye továbbra is a legaktuálisabb vajdasági magyar regény. A krónikás majd lejegyzi azt a két szót, amely legfrappánsabban kifejezi korunk szellemét: protekció, korrupció, aztán feláll az íróasztal mellől, mert akarata ellenére pont került egy történet végére. Családi kör, 215. június 25