Naplójegyzetek, fragmentumok
2021.február 21., vasárnap
A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John Rawlsról. (Két alapvető műve, az Az igazságosság elmélete és A népek joga – Visszatérés a közös gondolkodás eszméjéhez magyarul is megjelent.) A liberális gondolat két alapművét próbálta újraértelmezni, az egyik a szabadság, a másik pedig az egyenlőség, s nagyon fontos, hogy az utóbbival a liberálisok nagyon visszafogottan foglalkoztak. Rawls pedig a központi fogalmak közé helyezte. Nem volt forradalmár, inkább a szociáldemokrácia svéd modellje felé közelítő liberális reformer, aki szerint az ehhez az államnak egyenlőséget szemmel tartó oktatási rendszert kell kiépítenie, aki az örökösödési előjogokat adózással akarta mérsékelni, ezenkívül azt is hangoztatta, hogy az államnak garantálnia kell a minimális alapjövedelmet. Mindez akár lehetne egy baloldali program része is. Miért hívom fel a figyelmet erre az évfordulóra? Azért, mert a liberális filozófusra két vezető konzervatív jobbközép európai napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Neue Zürher Zeitung a legnagyobb elismeréssel emlékezik. Nálunk ez ismeretlen jelenség.
Délutáni séta. A zászlók félárbocon. Meghalt Đorđe Balašević. A Szerb Haladó Párt által irányított város gyásznapot hirdetett. A házunk előtti hirdetőtáblán óriásplakátot cserélnek a Városi Közművek dolgozói. Lassan másznak fel a magas létrán, az új nagy fehér plakáton Balašević-dalszövegei olvashatók. A 021 Rádió honlapján olvasom, hogy 40 óriásplakáton és 50 buszmegállókon kiragasztott plakátok gondoskodnak Balaševićre való emlékezésről. Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék. A zártkörű végső búcsún Balašević felesége és gyermekei mellett Vučević Újvidék polgármestere is részt vett. Részvéttáviratot küldött Porfirije pátriárka. Újvidéken és a volt Jugoszlávia városaiban rajongóinak ezrei gyászolják. A kormányhű bulvárlapok, amelyek egykor szörnyűséges jelzőkkel illették, most rajongva írnak róla. Balaševićet mindenki a sajátjának vallja. Jeles újvidéki értelmiégiek szerint Balašević fejezte ki legragyogóbban Újvidék szellemét.
Este Aleksandar Tišma Az ember használata című Újvidékről szóló regényét böngészem. Éjfél után kitekintek az ablakon, némán nézem az óriásplakátot Balašević dalszövegével, és arra gondolok, hogy tíz éve távozott az élők sorából Radomir Konstantinović… Csak egy tucatnyi ember gyászolta… A hatalom? Ugyan már!