Naplójegyzetek, fragmentumok
- március 18., péntek
Attól tartok, hogy a kisebbségben inkább csak imitáljak a „nagyokat”. Ezekben a közösségekben is lezárult a rendszerváltás és világra jött a múlt. A kilencvenes években volt egy általkános eufória, szinte lehetetlen volt felsorolni, hogy a kisebbségi politikai elit miféle nagy terveket szőt. Ezt a periódust – Bibó szavaival, a túlfeszített lényeglátás jellemezte, amely azonban nagy mozgósító erővel bírt a kisebbségek körében. Elegendő emlékeztetni a hárompillérű autonómára, vagy az önálló magyar iskolarendszerre. Ez is a rendszerváltási illúziók közé tartozik, mint a „nyugati életszínvonal” vagy a demokratikus értékek robbanásszerű virágzása. A kezdet kezdetén úgy tűnt, hogy ezekben a közösségekben is lehetséges az többpártrendszer, idővel azonban kiderült ennek az ellenkezője. Elvben ugyan létezhetnek más kisebbségi pártok, amelyeknek azonban a közéletben nincs fontosabb szerepük, amennyiben nem integrálodnak az anyaországi politikai mezőnyben, avagy nem érdemli ki saját államok politikai elitjének támogatását. Kiderült, hogy Budapestnek is, Belgrádnak is megfelel a kisebbségi egypártrendszer, ennek köszönve saját alkupozíciójukat nem zavarja semmiféle verseny a kisebbségi elitek részéról. Az egypárti kisebbségi politikai elit pedig könnyebben integrálódik az országos többpárti parlamentáris rendszerbe, megszilárdul a kisebbségi politikai elit státusa, s egyre inkább pragmatikusan egyezkedő jelleget kapó az egész rendszer az egypárti jelleget vesz fel. Az új politikai osztály tagjai, köztük a kisebbségi nábobok is bebetonozzák saját pozícióját. A konfrontatív színezetű lényeglátó politikát fokozatosan felváltja az uralkodó pártokkal közös nevezőre jutó „baráti szimbiózist” képviselő politika, amely többé hirdet semmilyen nemzeti radikalizmust a nemzeti többség iránt, ám a régi retorikát sem lehet teljesen megtagadni, mert ezzel végleg elvesztené a választók bizalmát, ezért a radikalizmus befelé irányul, tehát megosztó lesz. A rendszerváltás lezárulása után a kisebbségi politikában új komolyabb fordulatok a továbbiakban nem várhatók, legelejeibb részleges elitcserére kerül sor az egypártrendszerű struktúrán belül, amely azonban nem a választói akarat következményé, hanem az anyaországi politikai játszmák függvénye. Az ideális egyensúly főleg akkor következik be, amikor az anyaországi kormány és saját államok kormánya között kifejezetten jó viszony áll fenn. Napjainkra ez az időszak jellemző. (…)