Naplójegyzetek, fragmentumok
2022. augusztus 16., kedd
2017 áprilisában nagy rokonszenvvel néztem a diktatúra ellen tüntető újvidéki fiatalok felvonulását. Azidőtájt – naplójegyzeteim tanúsága szerint – „beletörődtem abba, hogy ezek az események nélkülem, de nem ellenemre zajlanak”. A menetoszlopban örömmel fedeztem fel néhány fiatal ismerősömet. Önkéntelenül is a régi szerbiai diáktüntetésekre, 1968-ra, vagy 1996-ra és a nemzedéki regényeimre emlékeztem. Az Egy makró emlékirataira, az Áttüntetésekre, a Parainézisre, azokra az időkre, amikor az apák és a fiúk szembe kerültek egymással. A Parainézisben pontot tettem a nemzedéki konfliktusok végére. A regény zendülésre vágyó szereplői keresik a tüntetések színhelyeit, de hiába. Legfeljebb az emlékezetben éldegél valamiféle rebellis baloldal. „Zavaros idők jönnek, közeleg a kor, amelyben mindenki azt tesz, amit akar, mert senki sem tudja majd, mit akar”, figyelmezteti a Parainézisben Toplák Csaba apja a fiát és a fiatal nemzedéket. Joggal, mert a demokrácia szlogenjével felvértezve közelegtek a zavaros idők. A következmények nem maradtak el. „Közép-Európának ebben az elfelejtett sarkában az ember vagy elkeseredett és kiábrándult forradalmár vagy pedig elégedett szolga. Harmadik lehetőség nincs.”, állítja a Parainézis egyik szereplője. 2017 áprilisában tisztában voltam vele, hogy a fiatalok időnként fel-fellángoló rebelliója elcsitul. Következik a néma csend. Naivan reméltem, hogy esetleg az apák gondolkodóba esnek, mint a Parainézis idős hőse, Damján Pál. Múltak az évek, apák azonban nem estek gondolkodóba, a fiúk pedig a hasznos csendben maradtak. Győztek a bársonyos forradalmat maguk alá gyűrő eszmék. A nemzedéki konfliktusok gyorsan elsimulnak, mert nincs világnézeti alapjuk. Az apák megkötik a különbékét, elfoglalják a közéleti tisztségeket, megeshet, hogy magukban zsörtölődnek, de ettől függetlenül megolajozottan működnek a rendszer fogaskerekei. Ebben az abszurd helyzetben az ember gyakran két cenzor között őrlődik. Két malomkő között, mondanám nietzschei derűvel. Az egyik cenzor-jelölt azzal hivalkodik, hogy igazságosabb, mint a jelenleg uralkodó cenzor. (…)