Naplójegyztek, fragmentumok
2021. július 5., hétfő
(…)
A zűrzavar teljes. Az illiberalizmus zászlóját lengető politikusok és politológusok valóban Janus arcot viselnek. Politikailag illiberálisok, a gazdaságban pedig neoliberálisok. Ez a fajta kentaur-liberalizmus és kentaur-illiberalizmus távol áll tőlem. Úgyszintén számos dilemmával szembesülök a közösség és az egyéni szabadság viszonyának értelmezésében is. Annakidején kisebbségi helyzetemből következőleg fenntartásom volt az egyébként rokonszenves Fidesz kemény liberális politikájával szemben, hiszen kisebbségiként, a kollektív és a személyes érdekek és jogok összehangolása okozta a legnagyobb gondot. Híve voltam a kollektív jogoknak,a kisebbségi autonómiának, de láttam annak veszélye is, hogy: a kollektív jogok felülírják az egyéni jogokat. Amikor a Fidesz az egyéni jogok elsőbbségét hirdette, én a kollektív jogok mellett álltam ki. Most viszont azt tapasztalom, hogy a kollektív jogok veszélyeztetik az egyéni jogokat. Azt sem vitom el azonban, hogy a liberalizmust is változásra ítélte a kor. John Gray már a berlini fal ledöntése előtt figyelmeztetett, hogy a totalitarizmus összeomlását, a liberalizmus hanyatlása követi, az új időket az „etnikai és a fundamentalista konfliktusok meg kell határozni”. Az 1994-ben írott Posztliberalizmus című tanulmányában már a sokszínű liberalizmus lehetőségeit vetíti előre. Pár éve még azt hittem, hogy taktikai és napi politikai vitáról van szó, de kiderül, hogy ez lett Európa baljós konfliktusa, ami nem is képviselne veszélyt, ha nem rendelkezett orosz és kínai autokrata hátszéllel. Moszkva lett az illiberalizmus szentélye. hogy a liberalizmust is változásra ítélte a kor. John Gray már a berlini fal ledöntése előtt figyelmeztetett, hogy a totalitarizmus összeomlását, a liberalizmus hanyatlása követi, az új időket az „etnikai és a fundamentalista konfliktusok meg kell határozni”. Az 1994-ben írott Posztliberalizmus című tanulmányában már a sokszínű liberalizmus lehetőségeit vetíti előre. Pár éve még azt hittem, hogy taktikai és napi politikai vitáról van szó, de kiderül, hogy ez lett Európa baljós konfliktusa, ami nem is képviselne veszélyt, ha nem rendelkezett orosz és kínai autokrata hátszéllel. Moszkva lett az illiberalizmus szentélye. hogy a liberalizmust is változásra ítélte a kor. John Gray már a berlini fal ledöntése előtt figyelmeztetett, hogy a totalitarizmus összeomlását, a liberalizmus hanyatlása követi, az új időket az „etnikai és a fundamentalista konfliktusok meg kell határozni”. Az 1994-ben írott Posztliberalizmus című tanulmányában már a sokszínű liberalizmus lehetőségeit vetíti előre. Pár éve még azt hittem, hogy taktikai és napi politikai vitáról van szó, de kiderül, hogy ez lett Európa baljós konfliktusa, ami nem is képviselne veszélyt, ha nem rendelkezett orosz és kínai autokrata hátszéllel. Moszkva lett az illiberalizmus szentélye. az új időket az „etnikai és a fundamentalista konfliktusok határozzák meg”. Az 1994-ben írott Posztliberalizmus című tanulmányában már a sokszínű liberalizmus lehetőségeit vetíti előre. Pár éve még azt hittem, hogy taktikai és napi politikai vitáról van szó, de kiderül, hogy ez lett Európa baljós konfliktusa, ami nem is képviselne veszélyt, ha nem rendelkezett orosz és kínai autokrata hátszéllel. Moszkva lett az illiberalizmus szentélye. az új időket az „etnikai és a fundamentalista konfliktusok határozzák meg”. Az 1994-ben írott Posztliberalizmus című tanulmányában már a sokszínű liberalizmus lehetőségeit vetíti előre. Pár éve még azt gondoltam, hogy taktikai és napi politikai vitáról van szó, de kiderül, hogy ez lett Európa baljós konfliktusa, ami nem is képviselne veszélyt, ha nem rendelkezett orosz és kínai autokrata hátszéllel. Moszkva lett az illiberalizmus szentélye.