Napl+jegyzetek, fragmentumok
- március 13., szombat
Többször is elolvastam az egyik olvasóm levelét, aki a Temetetlen múltunk olvasása után az önéletrajzi regényem utolsó fejezetét idézve arra emlékeztetett, hogy Apollón jóstehetséggel ajándékozta meg Kasszandrát, azzal a feltétellel, hogy lefekszik vele. Kassandra meggondolatlanul elfogadta az ajándékot, de aztán visszakozott. Erre Apollón legalább egy csókot kért, amire Kasszandra igent mondott. Apollón megcsókolta Kasszandrát, de közben beleköpött a szájába, ami azzal a következménnyel járt, hogy Kassandra ugyan jóstehetséggel bírt, de jóslatát senki sem vette komolyan. Hiába figyelmeztette Kassandra a trójaiakat, hogy a trójai falóban fegyveresek rejtezkednek, a trójaiak nem hittek neki. A látnok Laokoón szavait sem érdemesítették figyelemre. „Bolondok!”, mondta Laokoón. „Görögben még akkor sem bízzatok, ha ajándékot hoz”. Kassandra napjaink egyik tanulságos története. Az európai értelmiség színe-java figyelmeztet a lopakodó fasizmusra, a tömeg nem veszi őket komolyan. Hiába írogattam a Temetetlen múltunkban, hogy bekövetkezett a „tökéletes behódolás kora”, hiába említettem, hogy a „lelki gázkamrákban kipusztultak az utópiák” és „disszidáltak a forradalmak”, senki sem hiszi el. Megfelel a vidám behódolás is, olvasom itt is, ott is. Be kell látnom, hogy a kortársaim kevés kivétellel ügyesen alkalmazkodnak. A „görögük” most is ajándékokat osztogatnak az alattvalók között: rangot, tekintélyt, hivatalt, kitüntetéseket, biztos jövedelmet. Ezek után úgy tesznek, mintha Kasszandra nem is létezne. Még a nevét sem írják le. Vagy ha leírják, akkor hamis vádakkal illetik.