Naplójegyzetek, fragmentumok
- augusztus 8., hétfő
Heteken át vívódtam egy remekművel, Jonathan Franzen Szabadság című regényével, és végül el kellett ismernem, hogy az amerikai szerző visszahódította a regényműfaj hitelét. Egyszerre családregény és a mai amerikai világ panorámája. Szerelmi háromszög, de mélyreható társadalomkritika is. Patty és Walter Berglund szerelmének és házasságának története egy különös írói prizmán Patty Berglund önterápiás emlékiratai alapján. A legintimebb érzelmi és lelki kapcsolatok, a sorozatos depressziók nem „lógnak a levegőben”, hanem mélyen be vannak ágyazva az amerikai élet mindennapjaiba, hiszen az író szabadon kommentál, szóba kerül a Bush féle neokonzervativizmus („Bush barátjai gazemberek”), az afganisztáni vagy az iráni háború (a demokrácia exportálása), Amerika önző politikája, a tragikus szeptember 11-e, a korrupció, a nagytőke érdeke, Amerika izolacionista külpolitikája, a környezetszennyeződés ami egyébként Franzen örök témája is, A regényben központi szereplőjének, Walternek nagy szenvedélye a környezetvédelem. A legjobb szándékkal végzi a hivatását ám pályája mégis megfeneklik. Érthető, hogy a regény is egyféle amerikai idill leírásával kezdődik, s végül a romok leírásával végződik. Az anya alkoholnak adja a fejét, az apa pedig a fia szemébe vágja: „undorodok tőled, fiam”. A regény amerikai eposz a szabadságról, amely sehogyan sem tud kiteljesedni s közben Franzen mindenről elmondja a véleményét, „filozofál”, magyarázza hősei viselkedéseket, mérlegel és ítéletet is mond. A regény szereplői is egymással perlekednek, mint ahogy Patty meséli, férje Walter arról vitatkozik a fiával, hogy mi a fontosabb, a családi demokrácia vagy a humánus diktatúra.