Húsz évvel ezelőtt történt

Mivel a jubileumi ünnepség idején úton vagyok, engedjék meg, hogy néhány szubjektív mondattal köszöntsem  az ünnepség részvevőit. Ha ebben az eseményben nem akarunk csak muzeális értéket látni, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit mondanánk ma, ha ma állnánk az ablak elé, és odalenn a polgártárak hallgatnának bennünket. A legszívesebben az írnám, hogy ma is szükség lenne ablakra, nem azért, mert olyasféle veszély fenyegeti a sajtószabadságot, mint 1991-ben, hanem azért, mert ez a szabadság veszélyesen eltorzult. Hatalomért küzdő gladiátorok állnak egymással szemben, akik a szabadságot puszta eszköznek tartják, és arra használják fel, hogy egymást lejárassák. Soha ennyi rágalom, emberi méltóságot sértő mondat nem hangzott el, mint napjainkban. Mindez a szabadság nevében történik. Úgy vélem, egyre inkább manipulálunk a szabadsággal. Független, autonóm gondolkodásra esküdtünk, s mi lett belőle? Kicsinyes pártalku.  Ebben az arénában alig talál magának helyet az, aki nem tartozik az egyik vagy a másik hatalom táborába, hanem csak az igazságot keresi, és fel akarja tárni hétköznapi életünk drámáját, fel akarja térképezni azokat a zsákutcákat, amelyekbe szüntelenül betévedünk. A pártatlan kritika marginalizálódik, vagy az internetre száműzik Mit is mondanék tehát, ha netán ma lépnék az ablak elé? Bizonyára zavarban lennék, mert attól tartanék, hogy a hallgatók automatikusan besorolnak egyik vagy a másik táborba, tehát elveszíteném személyes autonómiámat. Akkor pedig miért is szóljak?

De szólni kell. A kezdetben emberarcú szocializmust akartunk, később a szabadságról ábrándoztunk, és a végén beeveztünk a vadkapitalizmusba, amelyben az igazságosság, a méltányosság, a szabadság újra csorbát szenved. Nem csak nálunk, hanem a kelet-közép-európai „új demokráciában” rossz az emberek közérzete.  Nem a plebiszcitárius diktátorok veszélyeztetik, hanem anonim erők. Ha szólunk, úgy érezzük, hogy szavunk pusztába kiáltott szó.  Olyan szabadságba sodródtuk, amelyben csírázik a szabadságból való kiábrándulás. Talán erről a szorongásról szólnék az új ablak előtt. Arról, hogy mit is akarunk, és mi valósult meg belőle.

Elhangzott az  újvidéki Ablak nevú tiltakozó tévéműsor jubileumán, 2011.  09. 04.