Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. március 27., péntek
A felettünk levő emelet az egyik lakásban tönkre ment a radiátor szelepje, még a plafonból is csordogált a radiátorból kiömlő víz. Anikó lavórt, vödröket helyezett alá, hogy valahogy megőrizzük a parkettát. Kétségbeesetten vártuk a mestereket, akik szerencsére egy órán belül megérkeztek és megjavították a szelepet. A lakásban csak rövid időre állt le a fűtés. A mennyezeten foltok éktelenkednek. Anikóval vigasztaljuk egymást: nagyobb tragédia is történhetett volna. A folyosón a lakók kommentálják a történteket. Mi lesz, ha elmegy az áram? Vagy leáll a fűtés? Se ki, se be!
A szomszédasszony hozta az élelmiszercsomagot, szívesen segít jövőben is, ígérte, mivel mi 65 év felettiek nem hagyhatjuk el a lakást. A csomagban volt alma is, almát és sajtot vacsoráztam. Anikó bánatos arckifejezéssel nézi a Duna Televízió helyszíni közvetítését: Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Ugyanúgy, mint Újvidéken. Babits verseit olvasva hallgatom az újvidéki éjszakai szirénázásokat. „Gyilkos üledékek foszlanak a völgyben. /Van-e még friss szellő eleven virágból? / Vannak-e ép csirák a mérgezett földben? / Óh lesz-e még jó íz gyümölcsben, italban?”