2012. január

Fordulatok

Tomislav Nikolić a Szerb Haladó Párt kormányfő jelöltje 2009-ben, a felemás vajdasági statútumról folyó vitában kijelentette, hogy „miközben Koszovóért harcolunk”, „elveszítjük a Vajdaságot”. Kerek-perec bejelentette, hogy az autonómiakövetelések szecesszióhoz vezetnek. Újabban enyhített a kijelentésén, azt hiszem azért, mert időközben belátta, hogy ez a statútum messze van az autonómiától. És igaza van. Veszélyt egyedül Koštunica pártja szimatol benne, meg a Szerb Tudományos Akadémia egyik-másik tagja. De lehet, hogy ezek az akadémikusok is belátják, hogy rémképeket láttak. Manapság ugyanis minden lehetséges. Nincsenek elvek, csak választási kalkulációk. Tomislav Nikolić ebben verhetetlen. Meghirdette, hogy ha megnyeri a választásokat, koalíciós partnerei Koštunica pártja, a Szerb Demokratikus Párt és a kisebbségi pártok lesznek. A belügyminiszteri tárca a VMSZ-é lesz, nyilatkozta magabiztosan. És miért ne? Ha a statútum nem olyan veszélyes, akkor miért lenne a VMSZ veszélyes? A VMSZ nem nyilatkozik, majd a választások után döntünk, hárítja el udvariasan a felkérést. Vagyis akkor, amikor már a magyar szavazópolgárok voksoltak. Eső után pedig késő a köpenyeg. Mert mi lesz, ha akkor igent mond a menyasszony?  Mindezek hallatán az egyik barátom kacarászva faggat. Tegyük fel, hogy a VMSZ-re szavazol. Hogyan fogod magad érezni, ha ezzel a Szerb Haladók Pártját juttatod hatalomra? Kelekótya kérdés, válaszolom, de némileg elbizonytalanodva, mivel nyilvánvaló, hogy azoknak a pártoknak van arcéle, amelyek a választások előtt tisztában vannak azzal, hogy kivel gyakorolhatják a hatalmat és kivel nem.

Szerbiában történt…

Vladimir Arsenijevićnek köszönve vettem a kezembe Miloš Živanović Razbijanje (Szétverés) című regényét. Utcai harcok, gyújtogatások, különös rendőrök…. Az állatok támadják az embereket.  A betegség hihetetlen gyorsasággal terjedt. Túléltük. De ez sem biztos. Semmi sem biztos, csak az, hogy mindez Szerbiában történt.  A regény hangulata Tarkovszkij Sztalker c. filmjére emlékeztet.

Egy konzervatív megítélés

A kormánypárti Heti Válasz ismerteti a berlini Die Welt cikkét, amelynek szerzője szerint Magyarországon a gyűlölet kultúrája uralkodik.

A bácskai bizánci stílusról

Miközben a Vajdaságban a kisebbségi pártnomenklatúra tagjai egymást ünneplik és dicsérik, a délvidéki körülményeket jól ismerő Becsey Zsolt, miniszterelnöki külgazdasági megbízott arra figyelmeztet, hogy a „magyarországi politika abban is téved, amikor a határon túliak esetében kizárólag az ottani magyar pártokat preferálja és fogadja el a közösség reprezentatív képviselőjeként”. Sokan mondták ezt nálunk, de elhallgattatták őket. Becsey ennél is tovább menve olyan gondokat sorol fel, amelyek nálunk tabu témának számítanak, ugyanis a szigorúan ellenőrzött kisebbségi pártsajtó nem létezőnek nyilvánítja őket. De inkább idézem Becsey Zsoltot: „Egyfajta helyi politikai játékszabálynak való megfelelés erősödik meg bennük, eluralkodnak a pártvezetésen belüli bizánci stílus ismérvei, az oligarcha apák bukása után pedig jönnek a 28-30 éves fiúk, az utánpótlás, hogy folytassák a megkezdett utat. Ezt kellene meggátolni, mert ha az ilyen politikai örökség folytatódik, a határon túli magyarságra nem túl fényes jövő vár.” Csak azt nem értem, hogyan lehet meggátolni, ha tilos beszélni róla.

Káromkodtam és hahotáztam

Gyerekkoromban a szenttamási Zöld utcában tudtam meg legtöbbet a nagyvilágról. A városba kerülve viszont az újvidéki piacokon, a vonatokban, a városi és a városközi autóbuszokban, a kávéházak teraszán ismerkedtem a környezetemmel és a közélettel. Érdekes, hogy a falusi utcákon többet hallottam a nagyvilágról mesélni, mint a városi főtereken. Mostanság azonban egyre többet tudok meg az emberről. Az orvosi rendelők várószobájában várakozó betegek nyíltabban beszélnek magukról és az életükről, mint másutt. Nem a körülmények a fontosak, nem az utca és nem a nagyvilág, nem a közélet, hanem a személyes életük. És a haláluk, halálunk. És úgy vettem észre, hogy legjobban fájt nekik a megaláztatás, amelyről immár harag és gyűlölet nélkül, talán az utolsó szó jogán szelíden beszélnek. A betegség kiélesítette bennük az erkölcsi érzéket, de a rezignációt is. Napokon át hallgattam az embereket a váróteremben, s délután a zötyögő autóbusszal a piac felé tartva, megcsörrent a mobiltelefonom. Az egyik barátom hívott, s rám kérdezet, hogy miért nem veszem fel a telefont. Akkor jutott eszembe, hogy az intézet várótermeiben gyenge a térerő, s nem hallottam a csengőszót, Mondtam neki, hogy orvosnál voltam. Csak azt akartam közölni, folytatta, hogy Schmitt Pál köztársasági elnökkel kapcsolatban felmerült a plágium vádja. A The Timesben (konzervatív angol napilap) olvasta, hogy doktori értekezésének egy része Nikolaj Georgiev  bolgár sportkutató francia nyelvű munkájának fordítása, ami felveti a plágium gyanúját. Az autóbuszban nagy volt a tolongás, a lámpa előtt a sofőr fékezett, egy idős hölgy felsikoltott, majdnem hanyatt vágódott. Én is alig maradtam talpon, s elkáromkodtam magam. No, azért ennyire nem tragikus, vigasztalt a barátom. Dehogy tragikus, válaszoltam és kínomban felnevettem. Szerencsémre, a városi autóbuszban értesültem a hírről. Káromkodtam és hahotáztam.

Európai zűrzavarban

Az interneten gondterhelten olvasgatom a híreket. Kapkodom a fejem. Az európai sajtó elmarasztaló cikkei után megszólalnak a politikusok, nyilatkozatot tesznek közzé a testületek. Az országra rossz napok várnak. Az Európa Bizottság hét napos határidőt adott Magyarországnak, hogy kijavítson három kifogásolt jogszabályt, ellenkező esetben az EB kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen. Az EB kifogásolja a jegybanktörvényt, a bírók korai nyugdíjaztatását és az adatvédelmi ombudsman leváltását. Ha sem módosítják a rossz magyar költségvetést, akkor Magyarországtól megvonják a 2000 milliárd forintot jelentő kohéziós alapot. A legkellemetlenebb, hogy az Európai Néppárt (amelynek a Fidesz is tagja) elnöke és frakcióvezetője közleményben támogatta az EB javaslatait. A tét tehát nagy s érthető, hogy Martonyi János, magyar külügyminiszter az European Voce c. brüsszeli uniós lapnak adott interjújában figyelmezteti a kritikusokat, jól gondolják meg döntésüket. Tiltakozott a paternalizmus, a megalapozatlan kritika, a rágalomhadjárat ellen. Lehet, hogy a kormány egyben-másban hibázott, mondta, de el kell ismerni, hogy demokratikus európai politikát folytat. A nyilatkozat kemény hangnemű, de a bírálatok sem szelídek. Az amerikai kormány nevében Clinton asszony bírálta Magyarországot, Barroso elnök szintén pótvizsgát javasolt, a francia külügyminiszter pedig figyelmezteti az Európai Bizottságot, hogy keményebben lépjen fel Magyarország ellen. Nyelvrokonaink, a finnek is erélyes intézkedéseket követelnek.  A finn külügyminiszter először megállapította, hogy Magyarország, rossz útra tért és szankciókat alkalmazna. Közben kölcsönügyben folynak a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal. „Mi nem engedünk, mi nem kötünk kompromisszumot”, jelentette ki az Alap elnök asszonya. Félek, hogy valutaalap vacillálása megingatja a magyar gazdaságot. E válságos időszakban Európa válaszút előtt áll, fordulópontra érkeztünk. Magyarország nem találta fel magát és célkeresztbe került. Az osztrákok máris Magyarországra mutatnak, Maria Fekter az osztrák pénzügyminiszter szerint az osztrák az  Standard&Poor’s hitelminősítő azért rontott Ausztria helyezésén, mert szoros gazdasági kapcsolatai vannak Olaszországgal és Magyarországgal.

Szerb sajtótükör

A szerb sajtó ez ideig alig-alig foglalkozott a magyarországi fordulattal. Legfeljebb egy-egy német, francia, és angol, illetve amerikai újságcikket ismertettek. Újabban azonban felerősödnek a kritikus hangok. Vojin Dimitrijević, a nemzetközi jog professzora, aki semmi áron nem volt hajlandó Szerbiát védeni a boszniai genocídium-perben, az Újvidéki Televíziónak Szerbia rossz állapotáról nyilatkozik. Szóvá tette, hogy a térségben ezzel a gonddal Szerbia nincs egyedül, s a mai magyar helyzettel példálózott. Attól tart, hogy az egész térségben felébred a harmincas évekre emlékeztető kisállami nacionalizmus. Teofil Pančić az egyik legrangosabb szerbiai közíró, aki a jelenlegi szerbiai állapotok egyik leghevesebb bírálója, a Vreme c. politikai magazin legújabb számában felteszi a kérdést, hogy ki lesz a szerb Orbán. Az egyik jelölt Tomislav Nikolić a Szerb Haladó Párt elnöke, ám szerinte neki nincs sok esélye. A szerb Orbán még nem született meg, de ha megszületik, akkor Vojislav Koštunica a jelökt, de őt is párosítani kell Ivica Dačićtyal és még néhány jobboldali politikussal.

Kontra EU

Újvidék utcái tele van plakáttal, amelyeken Šešelj vajda fényképe látható, ezzel a jelszóval: Nem akarjuk az Európai Uniót. Budapesten a Jobbik tüntetést szervez az Unióból való kilépés mellett. Vona Gábor, a Jobbik elnöke szerint az EU „báránybőrbe bújt farkas”. Budapesti tüntetések az EU-ellen, tagok legyünk vagy szabadok szlogennel. Vona Gábor szerint népszavazást kell kiírni, döntsön a magyar nép. Szerinte az EU veszélyezteti az ország szuverenitását. Az újvidéki közszolgálat televízió bemutatja amint a budapesti tüntetésen égették az EU-zászlót.

Családi Kör, 2012. január 19.