Naplójegyzetek, fragmentumok
- május 31., hétfő
Már Kunderát is foglalkoztatta, hogy miféle elismerésben részesül Franz Kafka, ha netán cseh nyelven írta volna műveit. Senki sem ismerné, éppenséggel senki, így Kundera. Gombrowicz nem kis iróniával, talán öniróniával is, kommentálta a lengyel sértődöttséget. A lengyel irodalomtudósok zokon vették, hogy Miczkiewicz nem érdemli ki a méltó elismerést, holott nem kisebb értéket teremtett, mint Dante vagy Shakespeare. Felesleges sértődöttség, hiszen Miczkiewicz Lengyelország lágy halmairól szemlélte a világot, Dante viszont egy hatalmas (ember)hegy csúcsán állt, ahonnan más perspektívák kínálkoztak. Dante talán nem volt nagyobb, de magasabbról szemlélődött: innen származik a fölénye, érvelt Gombrowicz. Fájdalmas igazság, de ezen sem kell megsértődni. Mi lett volna mondjuk Esterházy Péterből, vagy Nádas Péterből, ha netán Kolozsvárott, Pozsonyban vagy Újvidéken élt volna? A legjobb esetben lett volna megbecsülendő kisebbségi író, aki más perspektívából szemléli a világot. Nem ok ez a sértődöttségre, sem a megbántottság érzésére.