Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. május 18., hétfő
A nemzetállam-eszmét a jakobinus diktatúra alatt fogalmazták meg, s mint ahogy Hannah Arendt írta, a Nagy Háború után ezt importálták a vegyes lakosságú Kelet-Európába. Érdemes fejben tartani Arendt gondolatát, miszerint az európai népek közösségét az első világháború jóvátehetetlenül felrobbantotta, és a „katasztrófális kísérlet” az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlasztásával „hatalmi vákuumot” teremtett (A totalitarizmus gyökerei). Egyre inkább belátom, hogy a Monarchia nem csak a „népek börtöne” volt. Krleža túlázásai. Nem véletlen, hogy a legutóbbi két regényem, de a Temetetlen múltunk is a Monarchia bukásával kezdődik. És a Nagy Háborúval, amelynek a kimenetele még napjaink sorsát is eldöntötte. Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a tényleges arculatát. Vajon manapság nem a Nagy Háborút követő amnézia uralkodott el a közéletben?