Naplójegyzetek, fragmentumok
- augusztus 4., szerda
Lelkiismeret-vizsgálat közben van-e jogunk a világgal való szembenállásra? Világgal való szembeállás? Azt hiszen, manapság nem illik ilyen kérdést feltenni. Vagy pedig elnyertük azt, amire várva vártunk, folytatnám Babits gondolatát és „világnézetek kavargása között” többé nem kell más jog az írónak ahhoz, hogy éljen és legyen, mint ez: „gyönyörűket írni”. De lehet-e egyáltalán lehet‐e „gyönyörűket írni” „világnézeti kavargás” nélkül? A múltkoriban idéztem Walter Benjamint: „Aki nem tud pártállást választani, hallgasson”. Manapság ezt nem illik kimondani. Babits a harmincas években elpanaszolta, hogy a magyar írók soha még nem voltak bezárva magyar világba, soha olyan voltak oly távol a világnézet friss szellőitől, mint abban az időben. Hol van a friss világnézeti kavargás, kérdezte. „Az irodalmi baloldal, az igazi, azokból rekrutálódik, akik nem engedelmes girouette-jei a szeleknek, hanem szabad madarak ellenséges viharok közt; pártjuk az igazság, osztályuk a nép; s ezenkívül egyedül vannak, egyedül az egész világ ellen. De hányan vagyunk még?” kérdezi. Ennek hallatán azon töprengek, hogy szabad-e feltenni hasonló kérdéseket? Hányan vannak egyedül a világ ellen? Hangsúlyozom: EGYEDÜL a világ ellen! A nagy európai világnézeti kavargások elkerülik a mi vajdasági pátriánkat is. Napjaink Európájában veszélyes, ha nem veszélyesebb szellemi kavargás tanúi vagyunk, mint a harmincas években, mi pedig kis provinciális konfliktusainkkal bajlódunk. Ezek a konfliktusok nem is a mieink, Magyarországról szállítjuk be őket. Bezárkóztunk-e a magyar glóbuszba? Európa távol van, Budapest közel, mondják a tévedhetetlenek. A magyar világot pedig továbbra is az avítt urbánus és a nemzeti ellentét fujtogatja. A Kis Bácskai Glóbusz a Nagy Magyar Glóbusz kicsinyített mása lett. Magunk között fölényesen állapítjuk meg, hogy Vučić politikája egyre inkább távolodik Európától, de nem tesszük fel a kérdést, hogy szellemileg mi is eltávolodtunk-e tőle.