Naplójegzetek – fragmentumok
2020. szeptember 18., péntek
Emlékezni kell Thomas Mann régi figyelmeztetésére: Európa vigyázz! Könnyen meglehet, hogy a kontinens a hatalomvágyó és önző nacionalista politikusok áldozata lesz. Az egyik oldalon a kisállami nacionalizmus, a másikon pedig a nagytőke. A nacionalisták 1914-ben már feláldozták Európát, attól tartok, hogy újra ugyanarra az útra lépnek. A német nagytőke pedig a nácik szolgálatába állt a harmincas években. Engem nagyon nyugtalanít, ha a nacionalisták védik meg a nemzetet. Walessa, a lengyel Szolidaritás egykori hőse a Standardnak adott nyilatkozatában felteszi a kérdést: Vagy a németek, a franciák és az olaszok okulva az eddigi hibákon és károkon radikális reformot hajtanak végre és más feltételekkel újratervezik az EU-t, vagy pedig szétesik az Unió. Engem nyomaszt a kérdés, hogy lehetséges e az EU reformja centralizmus, a nagyok uralma nélkül? Én is tartok az EU-centralizmustól, de nem attól, hogy radikálisan ellenőrzik az emberi jogok betartását és büntetik annak megszegését, sokkal inkább azt a centralizmust tartom veszélyesnek, amelyet a nagytőke diktál. Európa ma olyan, mint egy rulettasztal, amely mellett a nemzetállamok vezetői játszadoznak, miközben a különböző tőkés érdekcsoportok dörzsölik a markukat. Az európai burzsoáziának cseppet sem érdeke a demokratikus Európa, a jogállamiság, hanem az, hogy hány tankot adnak el, mekkora a multinacionális cégek profitja, mennyit harácsol össze az új nemzeti burzsoázia s mennyire bővül vagy szűkül a szabadpiac.