Naplójegyzetek, fragmentumok
- április 24., szombat
Sokáig úgy tűnt, hogy az Európai Unió nemcsak megértő, hanem elnéző is Szerbiával szemben. Még a szerbiai ellenzék is azt ismételgette, hogy Vučić elnök élvezi az európai politikusok, főleg Angela Merkel bizalmát. Az utóbbi egy két évben azonban fokozatosan változott a helyzet, kiderült, hogy a csatlakozási tárgyalások lelassultak, míg végül ez év márciusában az Európai Parlament legutóbbi jelentése betette a kaput: rámutatott a szerbiai korrupcióra, a jogállamiság sérülésére, a sajtószabadság megnyirbálására. Ettől kezdve a bulvársajtó, a szerbiai parlament tagjai egyre hangosabban bírálták az Uniót. Ebből az akcióból a VMSZ szokatlanul hangosan kivette a részét. Vučić elnök szerint a jelentéstevők eltévedtek a térben és az időben és vállalta a felelősséget azért, mert Szerbia érdekeit védve orosz fegyvereket vásárolt, és mert „nem fél Kínától”. Ezeknek a nyilatkozatoknak hatása van a közvéleményre, mert – olvasom a NIN-ban Nikola Burazer cikkét – a Belgrádi Biztonságpolitikai Központ (Beogradski centar za bezbednosnu politiku) felmérése szerint a szerbiai polgárok 73 százaléka szerint Kína segített legtöbbet a pandémia elleni közdelemben és mindössze 3 százaléka vélekedett úgy, hogy az Európai Unió. Az utóbbi időben egyre több jel mutat arra, hogy erősödik az euroszkepticizmus. A polgárok elfáradtak a hosszú várakozásban, a politikusok pedig nem mondanak le a párturalomról a túlhatalomról.