Napólójegyzetek, fragmentumok
- december 15, csütörtök
A szűkkörű Eörsi-jubileumi tanácskozáson a témám miatt figyelmemet Eörsi remek naplókötetére az Időm, Gombrowiczcsal című könyvre összepontosítottam, ezért nem írtam Eorsi másik remekművéről, Jóbok könyve alcímet viselő Utasok a senkiföldjénről. Manapság sokan némi nosztalgiával dicsérik Eörsi publicisztikáját, ami rendben lenne, de nagy kár, hogy a mai publicisták miközben szorgalmasan elverik a port Orbán Viktoron, de nem hivatkoznak egy másféle eszmekörre, például Eörsi szellemi hagyatékára. Ma mindenki úgy harcol a rendszer hibái ellen, mintha nem lenne semmi elődje. Pedig ez sokkal fontosabb lenne, lefektetni egy másféle értékrendet, másféle szenzibilitást, másféle szellemiséget, amelyet napról napra ápolni kell. Ez viszont nem csupán a pártok feladata. Nagy kár, hogy a magyar baloldali liberális értelmiség nem ápolja saját hagyományát, a publicisztikában radikális, az irodalomban, a művészetben viszont megelégszik a jóravaló eszképizmussal. Immár József Attila költészetének éle is kiveszett. Alig várom, hogy ebben a tusakodási szürkületben felragyogjon Eörsi remekműve a minden létezőben való kétkedés kézikönyve, a Jóbok könyve. Eörsi emlékeztett két apostol állítására. Máté apostol szerint Jézus az utolsó órájában így kiáltott fel. „Éli, Éli, lama sabaktáni? Azaz: Istenem, Istenem miért hagytál el engem? ” (Mt. 27-46.). Márk evangéliumában pedig olvasható, hogy a kilencedik órában Jézus így kiáltott fel: „Elói, Elói, lama sabaktáni?” Ami ennyit jelent: Istenem, Istenem miért hagytál el engem? ” (Mk. 15-34). Eörsi szerint Jézus az utolsó órájában megvádolta az istent, és rádöbbent arra, hogy áldozata hiábavaló volt. Nem vagyok a Szentírás avatott értelmezője, s Jézus kérdését nem tudom teljesen egyértelmen értelmezni. Nem vitázok Eörisvel sem, mert azt hiszem, ez a kérdés, legyen az címezve egy eszmének, vagy akár az Istennek, minden gondolkodó ember nagy kérdése. Eörsié is. Nem ismeretem Eörsi utolsó kérdését, de megkockáztatom, hogy körülbelül így hangzott. Csak az a kérdés, hogy kinek címezte. Attól tartok, nekünk, méltatlan utódoknak.