Naplójegyzetek, fragentumok
2021. június 6., vasárnap
Anikó átnyújtott egy aláírás nélküli „cetlit”, amelyen felismerte Konrád György megható nekrológját a 2005. október 13-án, csütörtökön elhunyt Eörsi Istvánról. Ennyi év után elérzékenyülve olvastam Konrád hosszú búcsúját, én is felismerem Konrád mondatait, s ezek után kézségesen elismerem, hogy a nagy nemzedékhez tartoztak. Bár az örökké nyugtalan Eörsinek voltak kritikus megjegyzései a Konrád rendszerváltás utáni megbékélésére, ami azonban csak Eörsi magas mércéjével volt megbékélés, halála után Konrád úgy búcsúzott tőle, ahogyan csak egy nagy író tud búcsút venni egy másik nagy írótól. Nem tudom, hogy a fiatal magyar írónemzedék hitelt ad-e állításomnak, vagy pedig annyira beleszédült a magyar zsákutcába, hogy megfeledkezik elődjeiről. Egyébként is a világ a feledés kényszerpályájára került, a jelen zsarnoksága arra csábít bennünket, hogy felelőtlenül arról se vegyünk tudomást, ami tegnap történt velünk. Senkinek sincs elődje. Érdemes azonban megjegyezni, akinek nincs elődje, annak utódja sem lesz! Az amnézia a könnyelmű konformizmusunk alibije lett. Ezért némi megkönnyebbüléssel olvasom, hogy a június 16-án sorra kerülő Eörsi-emlékkonferencián részt vesz néhány fiatalabb magyar értelmiségi is, éppen azok, akikre én is idejekorán felfigyeltem. Sajnos csak a zoomon által veszek részt rajta, de ha személyesen megjelennék, akkor a tanácskozás utáni beszélgetésben okvetlenül megemlékeznék Konrád nekrológjáról. „Ha netalán mennyei bírája elé kerül, amibe nem hitt, de ki tudja, akkor neki nem azt fogják mondani, hogy ’Pisti hagyján, hogy nem voltál Mózes, de miért nem voltál Eörsi István?’, nos ezt biztosan nem fogja neki mondani a legmagasabb bíró, mert Pisti szinte maradéktalanul az volt aki, ami nagy szó, kedves barátaim”. Olvasom a sorokat és lelki szemeim előtt megjelenik az egyik este emléke. Pesten tartózkodtam és Konrád meghívott a Torockó utcába egy kis beszélgetésre. Mehetnénk-e Eörsivel, kockáztattam meg a kérdést. Konrád pár másodpercnyi csend után nagylelkűen válaszolta: Hogyne, természetesen. Eörsit is sikerült könnyen rábeszélni. Azt gondoltam az előző hónapban történt nyilvános összekoccanásuk után nehezebb lesz. Vörösbor mellett gyorsan feloldódott a hangulat, gyorsan rátértek az ellenzéki emlékek megidézésére, majd következett a találkozás fénypontja, a pesti nők dicsérete. Szinte egymással versenyezve ecsetelték a pesti nők szépségét. Csupa ismeretlen nevet hallottam, csak egyet ismertem fel: Várady Júliáét. Helyeslően bólogattam. Alig jutottam mellettük szóhoz, hogy megjegyezzem, azért az újvidéki csajok felvehetik a versenyt a pestiekkel.