Naplójegyzetek, fragmentumok
2021.február 18., csütörtök
Anikóval újra elsétáltunk a Futaki úti piacra, amelyen rettenetes tumultus volt. Az arcmaszk nélküli emberek lökdösődtek, tolakodtak, úgyhogy nagyon gyorsan távoztunk.
Őszintén csodálom azoknak az illúzióját, akik szép és nemes történeteket írnak a múltról és elégedetten nevezik magukat a múlt örököseinek. A hagyomány, a hagyomány, ismételgetik folyton-folyvást. Sajnos, nem tartozom közéjük. Sajnos, írom, mert ez az illúzió elviselhetőbbé tenné az életem. Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat. Nem csak az enyémet hiszen, ha csak erről lenne szó, akkor szóra sem lenne érdemes. Magánügynek számítana és magamban keresném a hibát. Ám azt tapasztalom, hogy több nemzedék múltját rabolták el. Nemzedékek kerültek partra vetett halak sorsára. Ha nem marad a múltból semmi akkor kezdődik a jövő fosztogatása. Az elrabolt idő nyomában tanúskodom, miközben ámuldozok azokon, akik tudnak jövő nélkül élni.