Naplójegyzetek, fragmentumok
- október 24., hétfő
Rövid séta a környéken. Találkozom néhány ismerőssel. Közeleg a magyar Nemzeti Tanács megválasztásának napja. Arra a kérdésre, hogy az urnák elé állnak-e, tanácstalanul vonogatják a vállukat. Nem biztos, hiszen minden el van döntve, csupán egy lista lesz. A közeli tejboltban dolgozó hölgy szerint, ha csak tízen mennek ki, akkor is megválasztják a Nemzeti Tanácsot. Minden mindegy, mondja. Inkább marad a családja körében, hiszen sokat dolgozik, alig marad ideje a családra. Erre nem számítottam. Pár héttel ezelőtt még azt véltem, hogy egy dúsgazdag párttal szembe kiáll a porondra néhány koldusszegény törpepárt. Ha igazat mondanak az ismerősök, akkor nagyot tévedtem. Az egylistás választás, azt jelenti, hogy a vajdasági magyar közösségben végleg megszilárdult az egypártrendszer. Lehetne-e másképpen? Nem tudom, de biztos vagyok ennek veszélyével. Az öregedő, kivándorló közösségben eluralkodik a letargia. Magyarországon tüntetések zajlanak, fogalmam sincs milyen eredménnyel, de biztos, hogy munkálkodik valamiféle mozgósító erő a kormánypárti és az ellenzéki választók körében is. Szerbiában is létezik valami dinamika. A vajdasági magyarság körében néma csend uralkodik. Hová vezet ez? Érdemes azonban emlékeztetni arra, hogy kis részben hasonló eset játszódik le a volt szocialista országokban, amelyekben, mint ahogy Weber Attila szociológus kifejtette, a szocializmus alkonyán az egypártrendszeren belüli többpártrendszer volt, most viszont a többpártrendszeren belüli egypártrendszer vette kezdetét. (Jelen, Bp. 2022. október 15.)