Jánossy Lajos Egykor és most (Bűnhődés)

 

 Az ún. kisebbségi, másképpen határon túli irodalomról, bővebben és pontosabban: kultúráról és identitásról a rendszerváltás előtti években az ismert represszív keretek között, tehát a politikai cenzúrát megkerülve, a sorok között lehetett beszélni. Ez a diskurzus szükségképpen torzított akcentusokkal volt teli; voltaképp egyetlen közösségi, azaz értékproblémát emelt a centrumába, a megmaradás kérdését. A jugoszláviai magyarság már ekkoriban is kívül esett a bevált leírásokon. Kívül esett, de nem volt ment a sztereotípiáktól, noha a Jugoszlávia-koncepciókról csak a távlatot nyert, vagyis a fordulatot követő évek, immáron valóságos történelmi távlatából vált világossá, hogy mennyi, csupán a felszínt horzsoló közhellyel terhesek. A szocialista táboron belül és Magyarország perspektívájából egy olyan világ képe tárult fel, amelyben a magyar legvidámabb barakk toposzhoz képest is a mind a fogyasztói, mind a kulturális szabadságnak szélesebb körei mutatták magukat. A vajdasági magyar közösség önazonosságáról pedig nem igazán alakult ki megragadható, ekképp politikailag integrálható tapasztalat.

Nyolcvankilenc után a politikai zsákmányszerzés, illetve az újraértelmezésre szoruló nemzettudat a balkáni háború fényében a nacionalizmusok aktuális és gyilkos fellángolásának torkolattűz-fényében értelmezte és írta visszamenőlegesen is újra a térség történetét.

Végel László könyve ellenben a fenti konszenzusokkal szakít. Végel alanyi formában vall, tehát vet számot saját Jugoszlávia-elbeszélésével, hovatovább nevelődési históriájával, amelynek értelemadó foglalata a Tito marsall vezette szomszédos konföderáció volt. A könyv műfajmegjelölése: Naplóregény, egyértelműen mutat a személyesség és az anyag természetében rejlő tágasabb epikus forma felé. Végel európai, ezen belül berlini ösztöndíjas időszakának metszéspontjába emeli a többkultúrájúság megélt és romok alá szorult élményét. Nem takarja és hárítja el azt az elementáris reményt, amelyben nemzedékek nőttek fel Jugoszlávia területén, a sokféle nemzeti közösség koegzisztenciális esélyébe vetett hit meghatározó tapasztalatát és azt sem, hogy az előbbiekbe vetett bizalom: a Szovjetúniótól független szocialista út, sokáig gyakorlatilag is megvalósíthatónak tűnő álmán alapult.

Végel könyve kivételes, szépirodalmilag megérlelt tanúsága egy világnak, amelyről épp a Bűnhődés sorait olvasva nyerhetünk eddigi ismereteinket egy személyes, örömmel és fájdalmakkal megszenvedett élet tükrében felkavaró, elgondolkodtató, saját magunk provincialitásának szerkezetét feltáró tudást.

Végel László: Bűnhődés, Naplóregény, Noran Libro, 2012

Jánossy Lajos