Egy színésznő sikolya
Elor Emina nyilatkozik a Vajdasági Televízió Jelenlét című műsorában. Díjait felsorolni is nehéz. Tehetsége, teljesítménye vitathatatlan. A közönség szereti, kedveli, amiről számos közönség-díj tanúskodik. Teljesítménye a vajdasági magyar művészi élet legkiválóbbjai közé emeli. Okosan, mértéktartóan nyilatkozik, és éppen ezért úgy hangzik az egész, mint a kultúránk sikolya. Azt mondja, hogy az igazgatóválasztás (az Újvidéki Színházról van szó) alkalmával a vajdasági magyar politikai tisztségviselők le sem ültek velük egy beszélgetésre. Ez rossz üzenet nem csak a színészeknek, hanem a vajdasági magyar szellemi, művészi és kulturális életnek. Ide jutottunk volna? A szakmabeliek jogosan tiltakoznak. Remélem, hogy a Magyar Nemzeti Tanács tagjai között akadnak írók és, művészek, ők talán a kultúra érdekében mégis vállalkoznak a párbeszédre, s az újvidéki színészekkel együtt kiutat találnak. Mindannyian tévedhetünk, erényeink a tévedések helyrehozásában mutatkoznak meg. Ugyanúgy remélem, hogy Újvidék városának képviselőtestülete mérlegeli az értelmiség szavát, meghallgatja a város nevére sok dicsőséget hozó színészek szavát, s velük együtt kiutat talál. Ez azért is fontos, mert ez elmúlt évtizedben a vajdasági magyar szellemi életben jó és fontos elmozdulások történtek. A Kosztolányi Színház és az Újvidéki Színház sikerei nem csak művészi jelentőségűek, hanem fontos üzenetet is tartalmaznak: azt, hogy máshol is sikeresek lehetnek a vajdasági magyarok. Tehetséges fiatal írónemzedék lépett fel, amelynek meg kell adni a lehetőséget, hogy gyakorolja a közbeszédet is. Így van ez Európa szerte. Fiatal értelmiségiek, újságírók tűnnek fel a láthatáron, akik még nem bontakoztak ki igazából, de remélem, hogy Szerbia Európai Uniós közeledése a vajdasági magyar politikusokra is üdvös hatással lesz, s ledőlnek a sajtószabadság korlátai. Vannak tehát biztató jelek, ezért soha sem volt nagyobb szükség nagyvonalú, párbeszédet folytató kultúrpolitikára, mint ma.