Naplójegyzetek, fragmentumok
- február 14., vasárnap
786 százalékkal nőtt a 2010 óta parlamenti patkóban helyet foglaló képviselők átlagvagyona – írta meg az Mfor.hu. A lap szerint 2010-ben még átlag 3,1 millió forint nettó vagyonnal rendelkezett egy-egy tisztségviselő, ez az összeg ma közel 28 millió forint.
Bevallom, gyakran elkeseredek az EU képviselte európai politika miatt. Írtam is a brüsszeli mandarinokról, de utána csillapítottam magam, hiszen aggályaim nem újkeletűek. A harmincas években (a harmincas évek újra meg újra felbukkannak!) Ortega Y Gasset felrótta, hogy „Európa földjén általános szélvihar és mindent magával sodoró bohóckodás dühöng. (…) Humorisztikusan élünk, annál inkább, minél tragikusabb az álarc, amelyet fel kell öltenünk”. Számos más egyéb gazdasági, politikai, kulturális aggály mellett engem különösen bánt az a könnyelműség és felelőtlenség, amellyel lemondunk az európai értékekről. Humorisztikusan viselkedünk. A bohóckodás betört mindenhova: nem csak a politikába, hanem a szellemi, a kulturális életbe is. Ami még rosszabb, a bohóckodást követi a lemondás, melynek jegyében valamiféle őserőben reménykedünk. Ébredezik az orosz nosztalgia, a Balkán-kultusz, amelyről a minap Kusturica nyilatkozott, midőn Aleksandar Vučić kezéből átvette a legmagasabb állami kitüntetést. A Nyugat bűneit felsorolva figyelmeztetett, hogy „Amikor beköszöntött a nagy gazdasági válság minden szociáldemokrata, baloldali és marxista Hitler katonája lett. Vagy legalább is a többség”. Nem így tudom. Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, hogy a fasizmus ellenében a polgári erők összefogtak a kommunistákkal. Most, amikor a fasizmus nyitogatja szemeit, jobb lenne, ha a komcsizás helyett a jobbközép összefogna a baloldallal.