Naplójegyzetek, fragmentumok
- október 5., szerda
22 évvel ezelőtt lángokban állt a belgrádi parlament. Milošević megbukott és az eseményt ünnepelték a nacionalisták és a liberális demokraták. Sokan azon sajnálkoznak, hogy október 5-ét nem követte október 6-a, de egyszer már be kell látni, hogy ennek a magyarázata október-5-ben van. A rendkívül heterogén mozgalom képviselői csak abban voltak egységesek, hogy Miloševićet meneszteni kell, de azt nem „árulták el”, hogy milyen alternatíva nevében. A többség valamiféle „puha Miloševićre” gondolt, s azt remélte, hogy a bukott eszmerendszer demokratizálható. Nem vette tudomásul, hogy a tegnapi eszmerendszer „felfrissítése” eleve ellehetetlenítette október 6-ot. Az Időírás, időközben első kötetem is erről tanúskodik. 2000. október 5-ének éjszakáján azt jegyeztem be a naplómba, hogy újra győzött a nacionalizmus. Úgy tűnt, hogy Đinđić képes lesz az országot kirángatni a szellemi kátyúból, de már az első hónapokban kiviláglott, hogy semmi esélye sincs. Népszerűtlen politikus volt, akiből később legenda lett, A szerbiai társadalom ünnepelte, de csak maroknyi követője akadt. Ha legalább fele annyian követték volna, mint ahányan ünnepelték, akkor nem itt lennénk. Manapság már úgy ünneplik, hogy fifikás módon elmarasztalják. A gyilkosság áldozata lett, de ha nem gyilkolják meg orvul, akkor megbuktatják.