Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. november 4., szerda
Reggel Anikó Trump előnyéről értesít. Délután viszont Biden szerény előnyréről olvasok. Trump bejelentette a győzelmét, de utána hozzátette, hogy lopják tőle a szavazatokat és ezért a Legfelsőbb Bírósághoz fordul. Eredmény még nincs. Amerika zűrzavarban. Attól félek, a folytatás is zűrzavaros lesz. Az a kérdés foglalkoztat, hogy Biden képes lesz-e feltartóztatni a jelenlegi veszélyes populista hullámot, vagy csak arra lesz ereje, hogy némileg mérsékelje. Már az utóbbi is eredménynek számít ebben a világméretű jobbrafordulásban. Populizmus, írom, és közben elbizonytalanodok. Mást ért alatta az egyenlőtlenség jegyében gondolkodó neoliberális elit, és megint mást a nacionalista jelszavakat hangoztató autokrácia veszélyétől tartó demokrata. És megint mást a kisebbségi ember, aki szorongással gondol a többségi zsarnokságra.
Este Czeslaw Milos (Ulro országa): „Azt mondom, XX. század és libabőrös leszek tőle”. Mit fognak mondani a XXI. századról? Nemcsak Czeslaw Milos esszéit, hanem a verseit is kedvelem. A vad és sziporkázó avantgárd költőből, a lázadó fiatalból metafizikus mélységekbe elmerülő költő lett. Verseiben és esszéiben kedvelem a letisztult mondatokat és gondolatokat. Semmi sziporka! Semmi tudálékoskodás. Semmi nyelvi bravúr! Elvégre ő írta le a manapság „megbotránkoztató” mondatot, miszerint, „egyre kevésbé vonz a túlságosan irodalmi irodalom”.