Naplójegyzetek, fragmentumok
- október 13., csütörtök
Tamás Gáspár Miklós nem győz figyelmeztetni a fasiszta veszélyre. Ha jól értem, akkor nem csupán pártpolitikákról van szó, hanem egyféle habitusról. A kérdés az, hogy miért a fasizmushoz azok is, akiket egy életen át nem érdekelt a politika. Honnan a hirtelen „megvilágosodás”? Van-e a fasizmusnak egy különleges, számomra ismeretlen vonzerője. TMG mondata valóságos telitatált. „Hiszen a fasiszta energia ma a legnagyobb, az igazi történeti újdonság”, írja a Transindexen. „Sokan várnak újdonságra, diadalra, sikerre, a fárasztó tekintélyek szétmángorlására, egy kis püfölésre, bálványrombolásra. Mert a kategorikus imperatívusz bálványnak minősül. A hegyi beszéd nem kevésbé.” Attól tartok, hogy napjaink államkapitalizmusában sokan várnak diadalra és sikerre, szinte naponta hallom, hogy manapság nem lehet tisztességesen érvényesülni, ezért cinizmussal válaszolnak a rendszertorzulásra. Ebből a cinizmusból az egyik – nem mindegyik – ajtó a fasizmusra nyílik. Egy kis püfölés hozhat sikert, természetesen csak akkor, ha a „bálványromboló” gondosan megválogatja a püfölés alanyát. A püfölők előbb vagy utóbb fasiszta csatasorba állnak.