Kedves Andróczky Csaba, örömmel vettem, hogy jó szándékú leveledben, valójában alátámasztottad a Családi Körben megjelent állításomat, s megerősítetted, hogy a magyar külügyminisztérium véleményét „alapvetően a legerősebb délvidéki magyar párt álláspontja határozza meg.” Pontosan ebből indultam ki a külügyminiszter asszonyhoz írt nyílt leveletek kapcsán.  Ha ebben osztjuk egymás véleményét, akkor pedig nem tudom, hogy miben rejlik

Tisztelt Végel László Úr! A Családi Körben megjelent írására szeretnék csak nagyon röviden reagálni. Alapvetően egyetértek azzal, amit a cikkben leírt, pusztán két apró megjegyzésem van, talán annyira nem is jelentéktelenek ezek a megjegyzések. Egy emberi jogi szervezetnek elsősorban az emberi/kisebbségi jogok érvényesítése a feladata, ezt leginkább monitoring tevékenységgel, dokumentálással, figyelemfelkeltő akciókkal, akár tüntetéssel (stb.)

A Szerbiai Rádió és Televízió Újvidéki Stúdiója 2003. szeptember 10-én ünnepélyesen köszöntötte a Belgrádba látogató Stjepan Mesić urat, Horvátország elnökét.  Ebből az alkalomból volt a stúdió vendége Jovan Pejin történész, akivel új, a szakmai körökben még nem értékelt könyvéről beszélgettek el.  A televízió egyórás műsoridőt szentel a könyvnek, ami nagy szó, ha tudjuk, hogy az

Sajnos, nem volt nehéz magamra ismernem Dudás Károlynak a déli harangszóhoz címzett vezércikkében (Hét Nap, 2005.07.20.).Sajnálatos, mert én lennék a legboldogabb, ha többen is magukra vehetnék azt a legújabb inget, amelyhez hasonlót a Dudás-féle panaszgyárosok, a vajdasági magyaroknak legtöbbet ártó jajveszékelők és gyűlölködők szabnak olykor-olykor, ha netalán az övékével merőben ellentétes álláspontot képvisel valaki. Persze,

Kötetlenül vagy keményen? Kötetlenül vagy nagyon is keményen folytatódik az Újvidéki Televízió sokszor emlegetett Kötetlenül c. műsora (szeptember 10.), amelyben Jovan Pejin kikindai történész volt Blažo Popović újságíró, műsorvezető vendége?A téma, mint tudjuk, Vajdaság autonómiája volt, valamint a történész nemrégen megjelent Autonomija Vojvodine — Košmar srpskog naroda (Vajdaság autonómiája — A szerb nép rémálma) c.

Az általános züllés közepette direkt szívmelengető volt, hogy február elsején Végel László kapta Újvidék város díját (ő, egyedül!). Azon ugyan ne csodálkozzunk, hogy a milosevicsisták és a seseljisták ezt nem szavazták meg (arra hivatkoztak, hogy nekik voltaképp nem Végel nem tetszik – úgyse olvassák -, hanem február elseje, mert Mária Terézia ekkor adott városi, stb.

Álljuk a sarat, mondom – már aki állja. Mert közöttünk elég sokan vannak, akik csak locsognak-fecsegnek, mint a fogatlan vénasszonyok a padon vagy mint a rakoncátlan hegyi patak.Beszélnek összevissza, ahogy valamikor egy aranyos kislány mondta. Mindenhez hozzászólnak, mindenről megvan a (rossz) véleményük, minden élőt és holtat kritizálnak (csak magukat nem) – s ezt ország-világ elé

E. P.: Egy nappal a díjátadás előtt találkoztam Végel Lászlóval. Végel a Vajdaságból való, és jelenleg egy ösztöndíjjal Svájcban él.  Ő a kilencvenes években végig otthon maradt, amikor mások már mind jó okkal eljöttek onnan, mert féltek a háborútól, a bombázásoktól vagy attól, hogy behívják őket a hadseregbe. Végel olyan benyomást kelt, mint egy kicsi,

Végel László és Želimir Žilnik beszélgetése a Móra Ferenc Kollégiumban Végel László: Úgy beszéltük meg, hogy majd én kezdem, később pedig Želimir Žilnik is beszél, s akkor megpróbálunk majd fordítani. Nekem személyesen elég nehéz erről az időszakról szólni, egyrészt, mert valami módon bele is voltam keverve, – akárcsak Žilnik barátomnak -, másrészt mi már azért

A kortárs kultúra keretei, feltételrendszerei tehát megváltoztak. A globális média és kommunikációs tér, a transz- és posztnacionalizmus, a Zwischenland, Borderland, a regionalizmus, a hibriditás fogalma nem véletlenül, s nem pusztán az angolszász társadalomtudomány kategoriális kolonializmusa miatt váltak releváns kérdésekké. Tudhatja-e például valaki egy vajdasági magyarnál, Tolnai Ottónál vagy, Végel Lászlónál jobban, hogy mit is jelent