Hónapok óta érthető szorongás kerít hatalmába, de ugyanakkor érthetetlen tartózkodás vesz erőt rajtam arra a gondolatra, hogy Danilo Kišről írjak, talán ezért is mondtam le egymás után a különböző rokonszenves Kiš-tanácskozásokat, mert úgy találtam, hogy elölről kellene átgondolni a Kiš-kérdést, nem miatta, hanem magam/magunk miatt,

A különbségek csalóka játéka Jugoszláviában szocializálódtam, abban az országban, amelyben szembesültek az európai nemzeti és kulturális különbségek. Szlovénia a Nyugathoz tartózónak vélte magát, sokkal inkább, mint Magyarország. Horvátország Közép-Európa gondolatával cinkoskodott, Szerbia és Macedónia pedig a Balkánhoz vonzódott. A nemzeti sajátosságok gazdag és ellentmondásos világa bontakozott ki a szemem előtt. Ehhez járult még hozzá a

„Amikor a centrum beszél” – jegyezte meg Ulf Hannerz a stockholmi egyetem professzora, -, „a periféria hallgatja, és többnyire nem beszél vissza.” Valójában ez a globalizmus egyik vezérelve, de ugyanez a nemzetállam alapelve is.Vajon a nagy francia forradalom jakobinus centralizmusa nem volt kegyetlenebb a másságok iránt, mint a mai globalizáció? Vajon Hitler globális nemzetkoncepciójában nem

Vagy hat évvel ezelőtt, 1996-ban, egy belgrádi szerb kiadó kiadta a Nagy Közép-Európai Lakoma bevonul a Pikareszk Regénybe című „beszélyemet”, amelyben a határ képviseli a regény terét (és talán a hősét is): mindenki azt rohamozza, azt akarja bevenni, átlépni, meghódítani és megsemmisíteni. Az (ország)határ talán a legnagyobb közép-európai rögeszme és trauma, hiszen az minden tér

A háború előtt írt esszéfüzéremben hontalan újvidéki lokálpatrió­tának neveztem magam, de mire a miniatűr esszék Peremvidéki élet címmel könyv alakban is megjelentek, kitört a sunyi háború: egy sok­nemzetű állam szétesésnek indult. és Az anticipáció bosszút állt: a hontalanság mindennapi élménnyé vált, a lokálpatriotizmus pedig abszurddá.                                Megtapasztaltam, hogy nincs gyötrelmesebb dolog egy állam széthullásánál, mialatt a