Naplójegyzetek – fragmentumok 2020. január 11., szombat Újra a Sinkó-monodrámával vívódik. Elkezdtem, abbahagytam, újra kezdtem, szinte fáj az írás. Kishitű lettem, bár a lelkiismeretem azt diktálja, hogy okvetlenül fejezzem be. Ezzel tartozom magamnak. És a kifosztott múltamnak. Bosnyák István írja (Vázlatok egy portréhoz), hogy a XX. század magyar irodalomtörténetének vannak nagyobb és erőteljesebb íróművészei, de

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020. január 3., péntek 1919 november 16.én Horthy bevonul a „bűnös Budapestre”. 1922-ben Hunyady hazatér Kolozsvárra. „És a sok idegen hely közt egyszerre fölsugárzott Erdély és Kolozsvár. Ott sem volt már élő kapcsolatom, hasznos ismeretségem. De legalább tudtam, hogy merre van. És emlékeztem levegőjének ízére. Elhatároztam, hogy kivándorlok Budapestről, »haza«, Kolozsvárra. És

Naplójegyzetek -fragmentumok 2019. december 31., kedd (2. rész). Anikó kezdte kiheverni az influenzát, úgyhogy este kisétáltunk a forgalmas utcára. Megkívánta látni a várost. Nyolc óra előtt a szomszédos gyógyszertár még nyitva tartott, csak a száguldozó és a hangosan dudáló autók jelezték, hogy valami történni fog. Itt-ott már lövöldöztek, de ez még nem volt túl veszélyes.

Naplójegyzetek, fragmentumok 2019. december 31., kedd Az év utolsó napjának délutánján Sartre Undor című regényét veszem elő, mert homályosan emlékszem egy a naplóról írt mondatra. Gyorsan megtalálom a keresett mondatot, amelyet még első olvasáskor 1968-ban aláhúztam. „…ha naplót vezetünk, írta Sartre, ez a legnagyobb veszély: az ember mindent eltúloz, folyton lesben áll, örökösen erőlteti az

Naplójegyzetek – fragmentumok 2019. december 28., szombat Azt hiszem, Ödön von Horváth prózáját újra fel kellene fedezni. Az Istentelen ifjúság utolsó műveinek egyikét 1937-ben írta. Hitler már hatalomra jutott, ő pedig a fasizmus elől. Berlinből Bécsbe menekült, onnan pedig egyetlen aktatáskával Párizsba, ahol a Fiúméban született (1901) írót 1938 júniusában a Champ Elysées-n egy viharban

2019. december 26. csütörtök Kora reggel Anikóval a kamenicai klinikán.(…) . Délután a folyósón ténfergek, leülök egy padra, aztán mellém ül egy férfi, bemutatkozik, szabadkai, arra várakozik, hogy valamit beépítsenek a szívébe. Eléggé kedvetlen, nem is nézi a szerbiai tévéállomásokat, csak a magyar műsorokat figyeli. Valójában nem érdeklik a hírek, már az is elkeseríti, amit

Naplójegyzetek . fragmentumok 2019. december 23. hétfő Radnóti Sándor ama ritka értelmiségi, akinek élettapasztalataival párhuzamot érzek. Máshonnan érkezett, gazdag nagypolgári zsidó család sarja, szinte könyvtárban nevelkedett, az értelmiségi életpálya magától értetődő volt. Én a faluvégén nevelkedtem, apám fuvaros volt, majd raktáros, a házunkban nem voltak könyvek. Sorolhatnám a különbségeket. Amiért nekem meg kellett küzdenem, azt

Naplójegyzetek – fragmentumok 2019. december 15., vasárnap. Szkeptikus reménykedőnek nevezte magát Parti Nagy Lajos a legutóbbi levelében és tárcakötetét (Félszép) olvadva felismerem, hogy gondolat végigvonul egész munkásságán. A 2004-ban irt Európa-cédulákban jegyezte meg, hogy Magyarország belépett valahova, ahol már időtlen idők óta jelen van, de ahova időtlen idők után se tartozik majd teljesen. Egy másik

Naplójegyzetek – Fragmentumok 2019. december 14., szombat Szajbély Mihály Jókai-monográfiáját olvasom: „Az alkotmányosság üzletté fajult, a hazaszeretet őrjöngéssé vadult, a szabadság orgyilkosokat tenyészt, a művészet kerítőnővé lett, nagy nemzetek abderitákká süllyedtek, a magyart az egész világ ignorálja; még legjobbak hozzánk azok, akik gyűlölnek. ’Ha szidnak, emlegetnek’.” Igen, ezt Jókai Mór írta le. Miközben a vajdasági

Naplójegyzetek – fragmentumok 2019. december 13., péntek A sugárúton bámészkodok. Egyre több koldust látok. A padon egy idősebb ember a padon ülve hangosan beszél. Előbb azt gondoltam, hogy telefonál, de aztán rájöttem, hogy magával beszélget. A jelenet a vajdasági magyar közéletre emlékeztetett. Abban is -nekem úgy tűnik – mindenki külön-külön magányosan ül egy padon és