Naplójegyzetek – fragmentumok 2120. október 9., péntek.A minap a Njegoš utcai könyvkereskedésbe tartva láttam, amint két fiatal diáklány megáll az egyik ház ablaka előtt. Egyikük az ablakban kiállított szoborra mutatott. Látod, az ott Tito. A nagyapám őrizgette fényképét az almáriumon. Egyszer rákérdeztem, hogy ki az az alak. Talán valamelyik távoli rokon? Ő csak annyit válaszolt,

Naplőjegyzetek – fragmentumok 2020. október 8., csütörtökA pandémiás idők elszigeteltségében néha úgy érzem magam, mintha kagylóhéjba zártak volna, ez azonban nem visel meg túlságosan, a „kagylóhéjamban” egyre képtelenebbnek tartom a körülöttem ismétlődő eseményeket. Simone Weil szavait mérlegelem: „Nem születhettél volna jobb korba, mint éppen a mostaniba, amelyben mindent elveszítettünk”. Marad az üresség fájdalma. Az az

2020. október 6., keddTegnap délután a kellemes indián nyárban Anikóval fegyelmezetlenek voltunk: hosszú idő után társaságba mentünk. Nem csak a környéken tettük meg a szokásos napi sétát, mert a városközpont egyik könyvkereskedésében interjút adtam az RTS2-nek, a munkásságomról, a helyzetemről és a nézeteimről. Az első kérdés kissé mellbevágott: Biljana Djogić riporter asszony arról faggatott, hogy

2020. október 5., hétfő Október 5!  Egy nap, amelyre fájó szívvel emlékezem és egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy mi történt valójában. Megbukott Milošević vagy lezárult egy korszak? Nem zárom ki az utóbbit, de abban már nem vagyok biztos, hogy új kezdődött. Helyette mind a mai napig tartó permanens átmeneti korszakban élek. Minden befejezetlen, még

Nalójegyzetek – fragmentumok 2020. szeptember 4., vasárnapMa egész nap Brechtet olvasom. Elsőnek a Megoldás című versét, amelyet 1968-ban lelkesen ismételgettünk. A berlini felkelés után, az írószövetség titkára röplapokat osztogatott, amelyek tudatták a néppel, hogy eljátszotta a kormány bizalmát. Csak kétszeres munkával hódíthatja vissza. „Nem volna ezúttal / Egyszerűbb, ha a kormány / Feloszlatná a népet,

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020.október 2., péntek Tegnap este Anikóval a tévén végignéztük Trump és Biden tévé-párbaját.  Kiábrándító volt mindkét fél, de mégis kénytelen voltam Bidennak szurkolni. Utána újra elővettem Philip Roth: Összeesküvés Amerika ellen című regényét. Ez volt az egyik legizgalmasabb regény, amit ebben az évben olvastam. Mi lett volna, ha az amerikai elnökválasztáson 1941-ben

Naplójgyzetek – fragmentumok 2020. október 1., csütörtökA Vreme mai számában két cikk is foglalkozik a magyar kormánnyal, egyik sem kedvező rá nézve. Egyik sem öregbíti Magyarország kilencvenes években kivívott jó hírnevét. Ez a hetilap volt a Naša Borba, meg a B92 tévé mellett Milošević ellenzékének majdnem egyetlen fóruma. Sokan mondtuk akkor, hogy a Vreme gyertyaláng

Naplőjegyzetek – fragmentumok 2020. szeptember 30. szerdaEste fáradtan „barangolok” a netten. Már huzamosabb ideje nem böngésztem a (szerintem) legjobb kisebbségi napilapot, a pozsonyi Új Szót. Amikor csak fellapozom mindig találok benne valami elgondolkodtatót. Elsőnek a Megroggyant a hitünk a demokráciában, című cikket olvasgatom. Finta Márk beszámol a Közép- és Kelet-Európa hangjai című tanulmányról, amely nyilvánosságra

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020. szeptember 30. szerdaAnikó barátnője telefonál. Budapesten fűtenek. Egy svájci barátom arról ír, hogy ott is fűtenek. Megérintem az újvidéki radiátorokat: hidegek. Az éjszakák is hidegek. A pandémiás időkben jó lenne erre is gondolni, nemcsak a maszkok hordozására meg a távolságtartásra. Ha a polgár érzi, hogy ezekben az időkben az állam gondját

Naplójegyzetek – fragmentumok 2020.szeptember 29., keddBaráti e-mail figyelmeztetett: a hu.autonomia.info portálon, rendkívül rosszindulatú kontextusban emlegetik a nevemet. Rákantitok a megadott linkre és olvasom, hogy Vajda Mihály, hogy Kertész Ákos ócsárolják a magyar nemzetet. A vádak ismeretesek a magyarországi médiából, ahol legtöbbször a liberális, a baloldali vagy a zsidó származású értelmiségieket vádolják ezzel. Megcsömörlöttem az ilyesféle