2021. január 13., szerda (fragmentumok) Az éjszaka József Attilát olvastam. „Az én vezérem bensőmből vezérel!” Tragikus mondat. Minél többször veszem kezembe József Attila verseit, annál inkább igazat adok Mészáros Istvánnak, aki remek tanulmányaiban mindmáig érvényes gondolatokat fogalmazott meg vele kapcsolatban. József Attila modern költő, írta Mészáros, de „Nem a kínosan keresett és ezért modernista lelemények

január 12., kedd Értetlenkedve venném tudomásul Krekó Péter „esetét”, és nem is foglalkoztatna, hiszen csupán ostoba személyeskedésnek vagy méltatlan politikai leszámolásnak tartanám, ha napjainkban nem lenne tömeges jelenség.  Krekó Péter ugyanis a brüsszeli Politiconak nyilatkozva szóba hozta, hogy a kormány zavaros kommunikációja miatt a polgárok jelentős része oltásellenes lett, ami majd befolyásolja a 2022-es parlamenti

2021. január 9., szombat. (fragmentumok)  A végkimenetel ismeretlen, de feltételezem, hogy Amerika nem lesz a régi. Minden illúzió szertefoszlott: a hamis illúziók is odavesztek. Akkor sem, ha a trumpizmus vereséget szenved. Az ugyanis tagadhatatlan, hogy 75 millió polgár szavazott Trumpra, ami után el kell ismernem, hogy a demokrácia nagyon törékeny. Ezek után nagyon nehéz lesz

2021. január 7., csütörtök (fragmentumok) Sokan ma reggelre megkönnyebbültek. A demokrácia működik: kongresszus az éjszaka hitelesítette az elektorok döntését, a republikánusok többsége is támogatta Bident. Én bizonytalankodom. Trump megbukott, de nagy kérdés, hogy a trumpizmus további élete. Hónapokkal ezelőtti naplójegyzetemben (2020. október 2.) Trumpot a kapitalizmus veszélyes bohócának neveztem, s most ez szóról szóra beigazolódott.

2021. január 6. szerda (fragmentumok(  Az ATV-ét nézzük, egészen véletlenül átkapcsoltam az N1-re. A belgrádi stúdió átvette a CNN helyszíni közvetítését Washingtonból. Trump hívei megostromolták és betörtek a Capitoliumba, ahol a szenátusnak hitelesíteni kellett volna Biden elnökké választását. Zavargók egy csoportja jól hallhatóan az skandálta: „Akasszák fel Mike Pence-t!”. Volt olyan zavargó, aki „Auschwitzi tábor: A

január 5., kedd Arról írj legkevesebbet, ami kizárólag személyesen fájdalmat okozott. Írj róla, de rejtsed el mások életébe, amelyben a fikció gazdagabb jelentéssel bír. Ez a gondolat vezérnyelt vagy öt évtized alatt. Az irdalom mégsem a személyes sebek szemérmetlen kitárása. Inkább a diszkrét rejtegetése. Ezt a gondolatot erősítette meg bennem Danilo Kiš egyik interjúja, amelyben

        január 3., vasárnap Hogyan rekonstruálnám a saját Trianon-történetemet, kérdezi a Litera szerkesztő asszonya Nagy Gabriella. A kérdés jogos, válaszolni könnyű volna, ha átköltöztem volna, mondjuk, Budapestre. Akkor mesélhetnék a múltról, amely emlékké vált.  Az a gondom, hogy nem kell rekonstruálnom, hiszen mindennapi életem része. Nincsenek a szentimentális trianoni emlékeim, nem gyűjtögetem

január 1., péntek Fájdalmas hírrel kezdődött az új esztendő. Ma reggel olvasom Janez Pipan mailjét: pár órával ezelőtt meghalt Dušan Jovanović szlovén drámaíró és rendező, a feledhetetlen Slovensko mladinsko gledališče szellemi atyja. Ebben a színházban promoválták a Zágrábban megjelent könyvemet az Ábrahám kését, ott láttam eredeti helyszínen Ljubiša Ristič rendezte A-moll miséjét. 1986. február 6-án

2020. december 31. csütörtök (fragmentumok) Az ATV-nek adott mai interjújában az EU kapcsán Gulyás Gergely bejelentette: „a magyar kormány a garancia arra, hogy Brüsszel ne válhasson Moszkvává”. A régi naplójegyzeteimet olvasgatom. 2017 december 31-én délelőtt a Mária neve templom előtt bevártam Anikót, aki a déli misére ment. A templom előtt maximálisan felhangosított zene, a pap

december 30., szerda  (fragmentumok) Horvátországban reng a föld. Immár 14 éve berlini tartózkodásom idején a Balkánról és rólunk című, a Mozgó Világban megjelent naplójegyzeteimben (Mozgó Világ, 2006. augusztus) felfigyeltem az erősödő idegengyűlöletre és kénytelen voltam leszögezni, hogy az állapotok rosszabbak, mint 10-20 évvel ezelőtt. (…) Sajnos a magyar világot se kerülte el ez a veszély,