Naplójegyztek, fragmentumok május 19., szerda Az értelmiség azért nemzette a kommunizmust – jegyezte fel Gombrowicz a naplójában – hogy az felfalja őt. Napjainkban azonban némiképpen módosított kell: az értelmiség azért készítette elő a bársonyos forradalmat, hogy az új osztály udvari bohóca legyen. (…) 

Naplójegyzetek, fragmentumok május 16., vasárnap (…) Márai hazugnak nevezte századát, én viszont a félelem századának nevezném a korunkat. Mitől félünk? Úgy tűnik már ki sem merjük mondani. (…) 

Naplójegyzetek, fragmentumok május 13, csütörtök Miután befejeztem a Play Sinkó monodrámámat, az egyik barátom azt kérdezte, melyik színház fogja bemutatni. A kérdés meglepett, mert nem is gondoltam színházi bemutatóra. Saját íróasztalom fiókjának írtam, abban a hiszemben, hogy manapság Sinkó Ervin nem kell senkinek. Legfeljebb néhány barátom fogja olvasni nagy megértéssel és rokonszenvvel. Eszembe jutott Iszaak

Naplójegyzetek, fragemntumok május 10., hétfő Aleksandar Vulin szerbiai belügyminisztere a fasizmus feletti győzelem napján kifejtette, hogy az oroszok és a szerbek a történelem folyamán mindig az igaz oldalon álltak. (…) 

Naplójegyzek, fragmentumok május 8., szombat Peter Handke a Milošević támogatásáról, a genocídium tagadásáról ismert osztrák író a napokban a boszniai Szerb Köztársaságba látogatott, ahol találkozott Milorad Dodikkal továbbá az entitás legrangosabb tisztségviselőivel és átvette a szellemi értékek ápolásáért járó a boszniai Szerb Köztársaság első fokozatú érdemrendjét. Utána Dodikkal együtt Višegrádba látogatott, ahol az Andrić Intézetben

Naplójegyzetek, fragmentumok május 7., péntek (…) Nem kis tanulsággal lapozgattam Hatos Pál könyvét Az elátkozott köztársaságot. A Sinkó-monodráma írása közben sok apró részettel szolgált a a korszak hangulatáról. A szabadkőművesek a legnagyobb hazafiak! Népi antiszemitizmus?! Ilyen volt a magyar parasztlázadás: rablás és fosztogatás! Nacionalista magyar liberálisok a Nagy Háború előtt! „Ma sokan rácsodálkoznak az „illiberális

Naplójegyzetek, fragmentumok május 6., csütörtök Slobodan Šnajder Rézkorszak című regényét olvasom. Számomra az utóbbi évek legizgalmasabb közép-európai regénye, ezért nem lepett meg, hogy az osztrák bestseller-listák élére került. Azt tapasztalom, hogy a volt Jugoszlávia irodalmában egyre több önéletrajzi jellegű a századunkkal szembenéző és számot adó regény jelenik meg. Mintha csak újfent a Czeszlav Milosz által

május 4., kedd 41 évvel ezelőtt hunyt el Josip Broz Tito, Jugoszlávia elnöke. Az ország siratta, saját szememmel látta a szírva gyászoló polgárokat az utcán. Sokan diktátornak nevezik, én sokkal inkább felvilágosult autokratát látok benne. Az ellentétes vélekedéseknek többféle magyarázata akad, az egyik a Tito-éra egymástól jól megkülönböztethető szakaszai voltak. A negyvenes évek második felét

Naplójegyzetek, fragmenumok május 2., vasárnap „Én, Koncz István, ezerkilencszázharminchét/ augusztus huszadikán/ születtem, és/ azóta sem/ törődtem/ bele a világba” köszöntött ránk Koncz István az egyik versében (Én-vers, vagy líra). 1997 június 20-án 60 éves korában hunyt el.  24 év múlva egyre inkább gyötör a kérdés, hogy tudunk-e visszaköszönni neki. Merünk-e válaszolni? Beletörődtünk-e a világba? Ez

Naplójegyzetek, fragmentumok április 30., péntek Felkapom a fejem a reggeli híreket olvasva. Orbán Viktor a reggeli rádióműsorában nem rejti véka alá, hogy a 9 évre átszervezett egyetemek kuratóriumának a kritériuma a világnézeti hovatartozás. „És értelemszerűen amikor majd ezeket az alapítványokat fölállítjuk, és fölkérjük a kurátorokat, akkor olyan embereket fogunk majd oda felkérni – ez Palkovics