Ki a felelős? 2011. január Lenzburgi szerzői est A lenzburgi Literaturhausban, a köszöntő meg a felvezető után, részleteket adnak elő az Exterritórium című regényemből, majd párbeszéd következik. A moderátor, Hanns Ulrich Probst a svájci rádió szerkesztője, aki egyebek mellett Újvidékről is faggat, ahol tavaly nyáron volt alkalma megfordulni. Először Budapesten találkoztunk, aztán leutazott Újvidékre. Már

2011. január Az öngyilkos szocializmusról A nappalok nem fárasztanak ki, ennek folytán sok év után újra jól esik az éjszakai munka. Majdnem hajnalig. Utolsó simítások a Berlin-szövegeken, a Bűnhődésen. Hogyan lehet önsajnálat illetőleg képmutatás nélkül írni az elmúlt időkről? A „boldog titoista nemzedékről”? Az 1968-at követő illúzióvesztés időszakáról? Szokták mondani: az új nemzedékek nem ismerik

2011. január Alázat és hit Nem megy ki a fejemből a lenzburgi karácsonyi éjféli mise. A katolikus templom tömve volt, csak az első padsorok voltak foghíjasak. Oda nem tolakodott senki. Ebben is különbözünk a svájciaktól. De ennél is fontosabb, hogy a hívők egyszerű, szerény öltözékben jelentek meg, mivel a gazdag Svájc polgárai úgy vélik, hogy

2010. december Vajdaság: pro és kontra A zürichi vonatban meleg volt. Rajtunk kívül a fülkében két osztrák ült és egy magyar fiatalember. Az osztrákok Salzburgba utaztak, akik éltek az alkalommal és Bécset csepülték. Proliváros, mondták nem kis lekicsinyléssel. Élénken ecsetelték az Ausztrián belüli kulturális különbségeket. A magyar fiatalember bólogatott, így van, hagyta jóvá, miután az

2010. december Németh László példája Ahogy látom, a vajdasági magyarok között forszírozzák a kihelyezett egyetemi tagozatokat. Vendégtanárokkal. Egyesek belgrádi példákra hivatkoznak, ahol a külföldi egyetemek nyitnak kihelyezett tagozatokat. Van ilyen is, de azokban nem víkend-tanárok oktatnak. Az utóbbi jelenség főleg a magyarországi gyakorlatban ismeretes. Ha neves professzorokkal akarunk találkozni, akkor reggelente sétáljunk ki a Déli

2010. december A zentai nyugtalanságról Először szerepelek a Zetna irodalmi fesztiválján. Gyerekkoromban Óbecse képviselte a város fogalmát, ifjúkoromban Újvidék. Zentához viszont különös, szinte valószínűtlen szálak kötöttek. A hatvanas években az első irodalmi barátságaim a zentaiakkal szövődtek, s írásaikat olvasgatva úgy képzeltem el, hogy egy titokzatos energiákat rejtegető városból ékeztek Újvidékre. Rebellis volt a képzeletbeli Zentám,

2010. december Ősfasizmus Umberto Eco nagy szenvedéllyel írt esszéjében (Az örök fasizmus) felsorolja az ősfasizmus tantételeit. Ide tartozik a hagyományelvűség kultusza, a „hősies élet” mítosza, az antimodernizmus, az antiindividualizmus, a szelektív populizmus, a gyöngék gyűlölete, a másságtól való félelem, az értelmiségiek megvetése. Ebben a talajban szökken csirába a fasizmus egyik vagy másik irányzata. Jó lenne

2010. november Új kérdések és új válaszok A televízió képernyőjén Boris Tadić Szerbia és Ivo Josipović Horvátország elnöke, barátságosan szorongatják egymás kezét. Nem csupán személyes tapasztalataim, hanem történelmi ismereteim hatására gyanakvás vesz erőt rajtam. Ennek ellenére győzögettem magam, bizonyára vannak és lesznek vitás kérdések, de kialakult a racionális keret, amelyben a viták jó mederbe terelhetők.

2010. november Színházi és műfaji kaland Az Alte Schmiede-i felolvasóestem után, megkeresett Lucien Cejpek, a „miniatűr drámai formák” ismert osztrák mestere. Szinte elrabol az Odeon színházból. Beülünk egy közeli, tipikus bécsi vendéglőbe. Szerencsémre a Császárvárosban nem nehéz találni olyan hangulatos helyet, ahol cigarettázni is lehet. Emiatt hálás vagyok az osztrák Schlambereinek. Lehet, hogy Metternichnek volt

2010. november A Nemzeti Színházról Bécs szívében a Burgtheater neobarokkos épülete előtt olvasgatom a repertoár plakátját. Estére éppen Shakespeare Othellóját játsszák. November hónapban még néhány Shakespeare dráma van műsoron. Többek között a II. Richárd és a Vihar. Természetesen repertoáron tartják az elmaradhatatlan Racinet is. Az osztrák nemzeti színháznak feltétlenül játszania kell, a nemzet klasszikusaként számon