2011, április Ilonka hazái Ilonka apja magyar, anyja német, és ennek köszönve megkapta a német állampolgárságot, anélkül, hogy le kellett volna mondania a szerbről. Az apja autószerelő, az anyja ápolónő. Ő természetesen az anyja szakmáját választotta, ápolónő lett. Mivel szülei Münchenben éltek, ő is ott lépett munkaviszonyba, ám egy napon, a főorvos, akivel együtt dolgozott

2011. március Tanulságos példa A szűk utcák, sikátorok, nagy tágas terekre nyílnak. Először jártam Solothurnban .Mintha éppen itt találkozna a germán és a mediterrán szellem. Az utcai járókelők egyszerre kimértek, és határtalanul jókedvűek. A vagy 16 000 lélekszámú városban úgy érzem magam, mintha igazi nagyvárosba tévedtem volna. Ősrégi város, ahol a modern kultúrát ápolják. Minden

2011. március Az Elba partján Drezda legszebb hídján megállok és kitartóan szemlélem az Európa keleti és nyugati felét elválasztó Elba folyót. Valahol a kettő között húzódik meg a nyolcvanas években az utópiát és a reményt jelentette Kelet-Közép-Európa. Ugyanaz a bizonytalanság-érzés szorongat, mint az újvidéki hidakon. Ezeken a hidakon minden kétértelmű, az azonosságtudat, a határok, az

2011. március Baljós felhők Európa egén A párizsi East pályaudvaron a Zürichbe tartó szerelvényen külön kocsikban utaznak a Strassbourgba tartó utasok. Tüzetesen ellenőrzik a külön kijelölt strassbourgi kocsikat. A pályaudvar tele állig felfegyverzett rendőrrel. Vasárnap délután bizonyára munkahelyükre utaznak az Európa-bürokraták, de sok EP-képviselő is. A strassbourgi pályaudvaron a fülkém ablakából szemlélem őket, s arra

2011. március És hol maradt a dicsőséges múlt? Végre, ma reggel megvigasztalódtam. A fontosabb svájci és német napilapokban nem írtak Szerbiáról és Magyarországról. Szóval a „hazákban” minden rendben van. Szerbia évtizedeken át kiemelt fontosságot kapott a nyugati sajtóban, az utóbbi években azonban ritkaságnak számít egy-egy Szerbiára vonatkozó cikk, kommentár vagy riport. A szerbiai olvasok már-már

2011. február Remények, remények… Azt reméltem, hogy hét év után, végre, a Magyar Nemzeti Tanács lesz a kisebbségi demokratikus parlamentje. Példa és világítótorony. Ahol a „képviselőknek” nevük, arcuk és egyéni véleményük van. Ahol bölcsen és okosan vitatkoznak, azzal a szándékkal, hogy közös nevezőre jussanak. Ahol politikailag mérettetik meg a „bácskai vérbosszú” drámája, és a méltányosság

Példát mutatunk a svájciaknak! 2011. február Útra készen Tudom, hogy egy nap elindulok, azzal a hittel, hogy hosszú lesz az út. Azonban kiderül, hogy az út nagyon rövid, s félúton rádöbbenek, hogy soha sem érek célba. A provincia nem lázadozik A kairói tömegtüntetések ürügyén a Tageszeitung esszéíró arról értekezik, hogy csak a városok lázadnak. Jó

Német-német vita 2011. február Vajdasági mementó 2009 novemberében a vajdasági magyar funkcionáriusok ünnepelték az új vajdasági statútumot. Azt mondták, hogy „a statútumnak és a hatásköri törvénynek köszönhetően biztosítani tudjuk Vajdaság fejlődését és az európai uniós integrációt”. Sorjáztak az interjúk fotókkal, ez is a politikai marketing része volt. Egy év után azonban a  Vajdasági Klub vitaestjén

Vezérekre várva…     2011. február Egy nap a sok közül Az ajtónyikorgásra ébredve arra gondoltam, hogy miért joggingozik Anikó ilyen korán. De nem faggatóztam, mert nem akartam vitával kezdeni a mai napot. Az alpesi reggelek altatók, hunytam még egy órácskát, hogy utána, szokás szerint, pihenten üljek a komputer mellé. Számomra az igazi ünnep, ha

Mértéktartás és szókimondás 2011. január Nyílt színen vagy a kuckóból? Pásztor István VMSZ elnök nem a „kuckóban” mondta el a kifogásait, nem „magunk között” okoskodott, hanem az újvidéki Dnevniknek adott interjúban (amit a Beta hírügynökség is átvett) kijelentette, hogy jelenleg a magyar kisebbség részvétele az állami intézményekben „abnormálisan alacsony”, és továbbra is fennáll a kisebbségekkel