Az általános züllés közepette direkt szívmelengető volt, hogy február elsején Végel László kapta Újvidék város díját (ő, egyedül!). Azon ugyan ne csodálkozzunk, hogy a milosevicsisták és a seseljisták ezt nem szavazták meg (arra hivatkoztak, hogy nekik voltaképp nem Végel nem tetszik – úgyse olvassák -, hanem február elseje, mert Mária Terézia ekkor adott városi, stb.

Álljuk a sarat, mondom – már aki állja. Mert közöttünk elég sokan vannak, akik csak locsognak-fecsegnek, mint a fogatlan vénasszonyok a padon vagy mint a rakoncátlan hegyi patak.Beszélnek összevissza, ahogy valamikor egy aranyos kislány mondta. Mindenhez hozzászólnak, mindenről megvan a (rossz) véleményük, minden élőt és holtat kritizálnak (csak magukat nem) – s ezt ország-világ elé

E. P.: Egy nappal a díjátadás előtt találkoztam Végel Lászlóval. Végel a Vajdaságból való, és jelenleg egy ösztöndíjjal Svájcban él.  Ő a kilencvenes években végig otthon maradt, amikor mások már mind jó okkal eljöttek onnan, mert féltek a háborútól, a bombázásoktól vagy attól, hogy behívják őket a hadseregbe. Végel olyan benyomást kelt, mint egy kicsi,

Végel László és Želimir Žilnik beszélgetése a Móra Ferenc Kollégiumban Végel László: Úgy beszéltük meg, hogy majd én kezdem, később pedig Želimir Žilnik is beszél, s akkor megpróbálunk majd fordítani. Nekem személyesen elég nehéz erről az időszakról szólni, egyrészt, mert valami módon bele is voltam keverve, – akárcsak Žilnik barátomnak -, másrészt mi már azért

A kortárs kultúra keretei, feltételrendszerei tehát megváltoztak. A globális média és kommunikációs tér, a transz- és posztnacionalizmus, a Zwischenland, Borderland, a regionalizmus, a hibriditás fogalma nem véletlenül, s nem pusztán az angolszász társadalomtudomány kategoriális kolonializmusa miatt váltak releváns kérdésekké. Tudhatja-e például valaki egy vajdasági magyarnál, Tolnai Ottónál vagy, Végel Lászlónál jobban, hogy mit is jelent

Ha azt nézzük, hogy a Vajdaságban – egy új korszak első fecskéi között – a Magyar Szó­ban hosszú idők óta 1988. decemberében először jelent meg, jelenhetett meg egy írás a magyarok és más jugoszláviai kisebbségek vertikális szerveződéséről, s azt, hogy a mai napig nincs jelentős előrelépés autonómiaügyben, akkor most Végel László publicisztikáját olvasva igencsak el

Minderheiten in Südosteuropa Ungarn – Nepszabadsag. Laszlo Vegel, ungarischer Schriftsteller aus der serbischen Vojvodina, plädiert für weniger Staat und mehr Zivilgesellschaft in der Debatte über Minderheiten im ehemaligen Jugoslawien: „Feindseligkeit gegenüber Minderheiten und Antisemitismus haben leider tiefe historische Wurzeln in diesem Teil Europas.  Mit Hilfe von Regierungen, Parteien oder Politikern könnte diese historische Feindseligkeit überwunden