Gladiátorok és verőlegények Szegények és gazdagok 2010. február Gladiátorok és verőlegények 1988-ban, a Levél szerb barátomhoz című esszémben (megjelent a Hontalan esszék c. kötetben) arról írtam, hogy jobb híján, csak a sivatagba menekülhetünk, mert beköszöntött a gladiátok kora. Így fogalmaztam akkor, ám az utóbbi években tapasztalom, hogy némileg változott a helyzet. A gladiátorok kifulladtak, miután

  2010. február Egypártrendszerű demokrácia? Nem vagyok párttag, nem tartom illetékesnek magamat annak megítélésére, hogy egyik vagy másik pártban, személy szerint kit választanak elnöknek, kit tartanak méltónak a tagságra és kit nem. Maradjon ez továbbra is a párttagság ügye. Max Weber már régesrég feltárta, miszerint a pártokon belül vasfegyelem uralkodik. Egy bizonyos pontig folyhat párbeszéd,

Liberálisok és közösségelvűek 2009. február Magány és félelem A véletlen úgy hozta, hogy Andreas Rötzer a berlini Matthes und Seitz igazgatója éppen Újvidéken a lipcsei könyvvásár ürügyén újságírók és tévékamerák előtt jelentette be, hogy készül az Egy makró emlékiratainak német nyelvű kiadása. Utána Isabel Kupski a frankfurti S. Fischer kiadó szerkesztője nyilvánosságra hozta, hogy az

  Az egypártiság bosszúja 2010. január Kisebbségi és európai vándor A Kultúra napja alkalmából néhány napot Székelyföldön töltöttem. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy évekig kellene ott élnem, hogy lélekben is megismerjem. Éppen ezért, nem kívánok értelmiségi turista lenni a Székelyföldön, aki lelkiismeret furdalás nélkül hajt fejet a történelmi emlékek előtt. Csak a megrendülést hozom magammal,

Az önbecsülésről 2009. január Pénz, botrány és hatalom Ezúttal szerencsém volt a nemzetközi gyorssal. Most csak 15 percet késett a pesti vonat. Igyekszem gyorsan kikecmeregni az újvidéki vasútállomásról, mert már így is késesben vagyok. Rohanok a sportközpontba, a Spensre, ahol Szerencsés Zsuzsa veszi át a Vajdasági Független Újságírók Egyesületének életműdíját. Végre jutalmaznak valaki olyant is,

2009. december Csontváz és gyökérzet Késő éjszaka fut be a berlini autóbusz a behavazott újvidéki állomásra. Agresszív és hihetetlenül magas árakat követelő, munkaengedély nélkül dolgozó taxisok, a „cápák” rohamozzák meg az utasokat. Rámenősek. Kirántják a csomagot az ember kezéből, és viszik a közelben parkoló gépkocsijuk felé. Olyannyira hogy már-már nincs merszem, elővenni a mobiltelefonomat hogy

2009. december Egy könyv és egy mottó Közvetlenül a berlini irodalmi estem előtt, a szálloda holjában egy holland írónő lép hozzám, és egy dedikált könyvet nyújt át. Annemieke Hendriks a szerző, a könyv címe pedig: Ijzeren deuren. Érdeklődéssel lapozom a vaskos kötetet, bele olvasok a holland nyelvű szövegbe, bár csak annyit értek belőle, hogy kelet-