Naplójgyzetek – fragmentumok
2020. október 1., csütörtök
A Vreme mai számában két cikk is foglalkozik a magyar kormánnyal, egyik sem kedvező rá nézve. Egyik sem öregbíti Magyarország kilencvenes években kivívott jó hírnevét. Ez a hetilap volt a Naša Borba, meg a B92 tévé mellett Milošević ellenzékének majdnem egyetlen fóruma. Sokan mondtuk akkor, hogy a Vreme gyertyaláng volt a nagy sötétségben. (…) Ödön van Horváth nem divatos, „csak” nagy író. Regényeit olvasva óhatatlanul arra gondoltam, hogy a hontalanok olyanok, mint a szeizmográfok, különösen érzékenyek a ránk váró veszélyekre. Két utolsó regényében (Korunk gyermeke, Istentelen Ifjúság) nagy művészi hitelességgel ábrázolja a hétköznapi nácizmus terjedését az író, aki így vallott: „Ha megkérdezik, hol van a szülőhazám, csak azt felelhetem: Fiúméban születtem, Belgrádban, Budapesten, Pozsonyban, Bécsben és Münchenben nőtem fel, és magyar útlevelem van; de nincs anyaországom. Tipikus keveréke vagyok a vén Osztrák-Magyar Monarchiának: egyszerre vagyok magyar, horvát, német és cseh; a hazám Magyarország, az anyanyelvem a német.” Ezeket a regényeket kevesen ismerik, inkább a drámáiról ismert. A Mesél a bécsi erdőt és a Kasimir és Karolinet időnként játsszák a színházaink, szívesen olvasnám újra őket, de ezúttal inkább az egyik ismeretlen drámáját a Délszaki éjt veszem elő, amelyben a baloldal tragikomédiáját ábrázolja. A fasizmus már színen van, a hívei gyakorolják a kispuskalövészetet, viszont a kommunista városi tanácsos azzal nyugtatja elvtársait, hogy a „reakció nem rendelkezik ideológiai alappal”, „örök sértődöttnek” nevezi elvtársát Martint, aki arra szólítja fel a kommunistákat, hogy valamit tenni kellene. Azt is eléri, hogy Martint kizárják a pártból, ő pedig elégedetten szónokol a Délszaki éj nevű baloldali rendezvényen, amelyen az elvtársak francia négyes táncolnak a hölgyekkel és elégedetten hallgatják a Virág és a pillangó című szavalatot. Természetesen a fasiszták körülveszik az ünneplő baloldali társaságot, el is náspángolták volna őket, ha közben Martin csapata nem űzi el a fasisztákat. Martin mondatára gondolok: „Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, amint a baloldali aranyifjak most is szavalják a Virág és a pillangóhoz hasonló verseket. Utána gyermekbalett. El kellene manapság is egy Martin.