Naplójegyzetek, fragmentumok
- október 25., kedd
Egymás után kerülnek a kezembe a boszniai írók jobbnál-jobb háborús regényei. Lassan kiderül, hogy ezek az írók nem egyszerű lokális regénykét írtak, hanem anticipáltak, ugyanis arról a mentális mechanizmusról írtak, amely jelenleg Kelet-Közép-Európában is terjednek, azzal a különbséggel, hogy ezek nem robbantanak ki háborút, hanem afféle hideg polgárháborúba vezetnek. Ahmed Burić regénye a Téged zavar, hogy Donaldnak hívnak a háborúról szól és Szarajevóról meg arról, hogy mi lesz velünk. Donald német származású nagyapja muszlim nőt vesz feleségül, a világháború után Szarajevóban marad és azonosul a bosnyák világgal– de mégis idegen marad. Ez a kettősség jellemzi a regény tragikumát és – humorát, Arról a Balkánról, amelyről éppen 2016-ban így nyilatkoztam a budapesti 168 óra című hetilapnak. „Én nem beszélnék gúnyosan a Balkánról. Odaát a „balkáni” nem a civilizálatlanság rokonszava. Sokszor ugyan valóban nyersek a mondatok mifelénk, de ritkább is a kétszínűség, mint Közép-Európában.” (2016 február 16). Ezt a Balkánt fedeztem fel Burić regényében. Azóta is hallgatom a vitát a Balkánról. Az egyik csak a balkáni lőporos hordóról tud, és csak barbárságot lát benne, a másik pedig nyilván a nyugat ellenességtől vezérleve egyféle Balkán-kultuszt hirdet. Az elsőt ékesen cáfolják, egykor Andrić és Selimović manapság pedig Burić, Cvijič vagy Jergović regényei, a másikat, a Balkán-kultuszt, amelynek egyre több híve akad, sőt Újvidéken valamiféle hivatalos rangot is kapott az Európa kulturális főváros ünnepi megnyitóján, amelyet a Zenit című belgrádi folyóirat emlékének szenteltek. A Zenitnek ugyanis az volt a vezéreszméje, hogy Európát balkánizálni kell. Erről a Balkán-szeretetről éppen Radomir Konstantinović írt igen szigorú és meggyőző bírálatot.
(…)