Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. november 20., péntek
Fájdalmas olvasmány a Hódolat Katalóniának (1938). Georg Orwell a spanyol polgárháború részeseként számol be a spanyol baloldal drámájáról. Mindannyian tudták, hogy a Franco a lenagyobb ellenség, de mindeközben egymás ellen is küzdenek. Barcelonában kisebb háborút folytattak egymás ellen. Kommunisták, trockisták, szakszervezetiek, anarchisták számolnak le egymással. A fő bajkeverők természetesen a Moszkvából irányított kommunisták. Nem itt tűnt fel először a baloldal baljós gyermekbetegsége. Hitler hatalomra jutása előtt is végzetes volt a baloldali acsarkodás. A kommunisták a szocialistákat fasisztázták le. Katalóniában is ez történt. Sztálin Szolzsenyicin nagy örömére a baloldaliakat tömegesen küldte a Gulagra. Ki ne tudna a baloldal számára halálos döfést jelentő moszkvai kirakatperekről? Aztán ez folytatódott a szocialista országok kirakatpereivel. Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a baloldalinak a baloldali lesz a farkasa. Érdekes, hogy ezt az önromboló tevékenységet leginkább az erősen kollektivista érzelmű premodern antikapitalizmus a nyugati liberális demokrácia sebezhető pontjaira építkező „putyini baloldal” stimulálja. Ez – mint ahogy Latinka Perović A szerb-orosz történelmi analógiák című tanulmányában megállapítja – része a szerbiai baloldali hagyománynak is.