Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. szeptember 11. péntek
Most már csak egy javasasszony mer arról nyilatkozni, hogy mi lesz velünk holnap. Washingtonban – nem akárhol, hanem a Fehér Házban – tárgyaltak a szerb és az albán politikusok. Az elemzők, a politológusok vitatkoznak a washingtoni „szerződésről”, arról a papírlapról, amelyről mindenki azt olvassa ki, amit akar. A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen terpeszkedő Trump íróasztala előtti kis „hokedliján”, mint egy iskolásgyerek, aki rossz fát tett a tűzre. Szerbia térdre kényszerült, semlegességi politikája alapjaiban rendült meg. A szerb-albán „megbékélés” egyetlen nyertese Amerika visszanyerte balkáni befolyását. Legtöbben azonban kárörvendően kérdezik, hogy mit szól ehhez Putyin. Szerintem észre se fogja venni, hiszen ő tudja legjobban, hogy a Balkánon a szerződéseket azért írják alá, hogy ne tartsák be őket. Azért hoznak jó törvényeket, hogy kijátsszák őket. Egy tavalyi írásomra gondolok, amely a Mozgó Világ 1919. februári számában látott napvilágot. „Putyin álamfőt több mint 120 ezer ember várta (a belgrádi Szent Száva templom előtt), hogy beszédet mondjon, ám Putyin mértéktartó maradt, szerényen csak annyit mondott, hogy köszöni a barátságot. A kormányzó Szerb Haladó Párt azonban Koszovó kérdésében várta a legfontosabb mondatot. Putyin azonban csak azt mondta, hogy feltétlenül támogatja az ENSZ 1244-es határozatának szellemében létrejövő megoldásokat, a lehetséges kompromisszumokról azonban egy szót sem ejtett. Pedig arról van szó, hogy áldása nélkül Vučić nem köthet semmiféle kompromisszumot, hiszen elvesztené választóit, viszont Putyin áldásával sokféle kompromisszum lehetséges, akkor is, ha az sok illúziót romba dönt.” Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. Ez a háború pedig akkor tör ki, ha egyáltalán kitör, amikor legkevésbé számítunk rá. Addig is aláírnak mindenféle szerződést, ám koszovói helyzet végleges rendezéséről szóló ad hoc „szerződés” holt betű marad, amíg Putyin nem bólint rá.