Naplójegyzetek – fragmentumok
2019. október 13., vasárnap
(…) A feldolgozottság alacsony volt, de tíz után világos volt, hogy Karácsony Gergely lesz Budapest új főpolgármestere. Tarlós, az eddigi főpolgármester veszített. A kerületekben is az ellenzék került fölénybe. 14 kerületben az ellenzéki polgármester lesz, A végén kiderült, hogy a Fidesz elvesztette Budapestet, a vidéki nagyvárosokban sem tudta megőrizni az öt évvel ezelőtti sikerét. 10 megyei jogú városban, (Szeged, Pécs, Miskolc, Tatabánya, Érd, stb.) az ellenzék győzött, 13-ban a Fidesz. Nem mondható, hogy az ellenzék győzött, de azt sem, hogy veszített. Döntetlenre áll, amelyet mindkét tábor győzelemnek nevez. Éjfél előtt nem hittem a szememnek. Mi történt Magyarországon?
Hogy mégis mi történt, azt az egyik régi Fidesz-párti barátomtól tudtam meg, még pár nappal előbb. Már akkor a szenvedélyes Fidesz-hívő volt, amikor a párt nem volt hatalmon. Amikor hatalomra került, továbbra is vele rokonszenvezett, de nem melldöngetve, hanem szerényen, visszafogottan. Ezért a következetességéért becsültem. A legnagyobb meglepetésemre ezúttal azonban az ellenzék sikerének örült. Kiváló informatikus, egy német cégnek dolgozik a távolból, tehát nem csorbult semmiféle érdeke, egyéni sértődöttségről szó sem lehet. Mi történt kérdeztem. Elszaporodtak a Fidesz-paraziták, válaszolta szomorkásan. Nem bírja nézni a sok haszonleső hajbókolót, karrieristát, akik nem a Fidesz eszméit szeretik, hanem a pénzét és a hatalmát. Tudod, mondta, örök életemben idealista voltam, nem tehetek róla, mondta és meghívott egy kávéra. Hangjából kiérződött, hogy fáj neki a Fidesz megroppanása. Elfogadtam a meghívását, lehet, hogy ő az utolsó idealista, akivel találkoztam. Nem tudom, hogyan kommentálná a választási eredményeket. (…)