Az úrhatnám dzsentri
2015. március
Kirekesztések
Budapest. Hatalmas közeledési zűrzavar fogad. Felújítják a Széll Kálmán (Moszkva) teret, a turisták ide-oda talpalnak a porfelhőben, a Margit hídon dugó, egészen a Nyugati pályaudvarig vesztegelnek az autók… Felújítják a 4-es és a 6-os villamos pályaszakaszát, a villamosok helyett villamospótló autóbuszok közlekednek. Hasonló a helyzet a magyar közéletben is. A kormány erkölcsi aurája foszladozik. Egyik-másik üzlet kirakatában, „vasárnap is nyitva” hirdetés. Az üzletközpontok vasárnapi zárva tartásáról folyó vita kiéleződött. Néha komikus. Például: vasárnap a pékségek nyitva tarthatnak ugyan, de csak tejet meg kenyeret árulhatnak. Amennyiben az apjával tartó gyerek a pékségben megszomjazik és egy üdítőt szeretne elfogyasztani, akkor ezt kizárólag abban az esetben teheti , ha a pékség tulajdonosa szolgálja ki. A Quester nevű brókercégben eltűnt 150 milliárd forint! A betétesek reményvesztetten siratják megtakarított pénzüket, nem tudják, megtéríti-e valaki nekik. Közben kiderült, hogy a kormány elhallgatta a Quester-csőd veszélyét. A Magyar Nemzet arról számol be, hogy a kormányzat időben értesült a csődveszélyről, a külügyminisztérium Orbán Viktor utasítására kellő időben kimentette a pénzt. Miért nem értesítette a kormányfő a takarékbetéteseket is, kérdezik a károsultak. Az ellenzék hivatali visszaélés vádját emlegeti a miniszterelnökkel kapcsolatban. A civilszervezetek számos kérdésben népszavazást követelnek. A Népszabadság maffiaországról ír. Egy évvel ezelőtt a Fidesz kormány fölényesen megnyert minden választást, ritka stabilitással dicsekedhetett. Parlamenti többsége továbbra is megkérdőjelezhetetlen, ergo nincs kormányválság; noha a közélet elbizonytalanodása egyre inkább eluralkodik. Egyik barátom arról számolt be, hogy ezekben a napokban összekuszálódtak a hagyományos politikai törésvonalak. A szocialisták, a liberálisok mellett a jobbikosok is egyre keményebben bírálnak. Közben megjelentek a színen az elégedetlen Fideszesek, akik a Magyar Nemzetet olvassák. Ugyancsak a Magyar Nemzetet olvassák a pártjuk mellett kardoskodó fideszesek is, akik az újságot lapozgatva zavarukban nem is értik, miért bírálja a jobboldali napilap a Fideszt. Magyarország teljesen el van foglalva önmagával, másról nem is lehet hallani, kizárólag ezekről a belső ügyekről. A nagyvilág mintha nem is létezne. Mindent elborít a baloldal és a jobboldal kíméletlen vitája. Ungváry Rudolf ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy mindkét oldalon túl nagy teret hódított a kölcsönös kirekesztés nyelve. „A baloldaliak és a jobboldaliak jelentős része olyan politikai nyelvet használ, amelyben minden jobboldali, illetve minden baloldali egykutya. Holott a baloldaliak nem bolsevisták/kommunisták, mert nem szélsőbaloldaliak. A fideszes mutáltak pedig nem jobboldaliak, hanem rejtőzködő szélsőjobboldaliak. Kisajátították a jobboldaliságot, ahogy a kommunisták egykor a baloldaliságot.”
Az úrhatnám dzsentri és Trianon
Az Európai Utas Alapítvány szervezésében Budapesten bemutatták a Négyszemközt Máraival című kötetemet. Ezúttal a budai közönség előtt, közel ahhoz a Mikó utcai házhoz, amelybe Márai Sándor 1928-ban költözött be. Módos Péter bevezetője után (az Exterritóriumról írt kritikájában ő írta le először velem kapcsolatban Márai nevét) Károlyi Csaba az ÉS kritikusa és Mészáros Tibor Márai kutató beszélt a könyvről. Már a kötet első pesti bemutatóján felmerül a kapcsolat új könyvem és a Trianon, valamint a Neoplanta avagy az Ígéret Földje között. A közönség előtt elmondhattam különös élményemet. A Neoplanta avagy az Ígéret Földje és Márai, véleményem szerint nagyon fontos könyve a Hallgatni akartam, egy napon jelent meg a budapesti könyvhéten. Kissé szorongtam, amikor arra gondoltam, hogy miként fogadja majd az olvasó, például a Horthy bevonulásáról szóló részleteket. Bécs felé tartva elolvastam Márai művét, s megkönnyebbültem: Márai a koronatanúm! Pontosan ugyanazt írta a kassai bevonulásról, mint én a vajdaságiról. Az úrhatnám dzsentri pökhendi viselkedéséről szóló részletek hitelesebbek, mint ahogy gondoltam. Érdekes, hogy a nagypolgár Máraiban ugyanazok az emlékek éltek, mint az utcabelijeimben, akiktől ezeket a hiteles történeteket hallottam. Ezeket csak a tegnapi és a mai úrhatnám dzsentri tagadja. Ennek tudatában nagy megértéssel olvastam gróf Bánffy Miklós emlékiratainak erre vonatkozó részletét: „Minthogy az arisztokrácia, részben a királykérdés miatt, mind jobban eltávolodott a kormányzattól, helyét a gentry foglalta el. Ők voltak a legnagyobb befolyással Horthyra és környezetére. Márpedig a magyar vagyonos gentry sajnos zárkózottabb volt minden reformtörekvéssel szemben, mint a mágnások. A magyar arisztokráciáról lehet sok elítélő dolgot is mondani, de kétségtelen, hogy szélesebb világlátású volt, és könnyebben lett volna kapható arra, hogy az iparosításra átmenjen.”
Az antiszemitizmusról
Takács Ferenc egyetemi tanárral beszélgetünk a Rézkakas kávézóban Márai Sándorról. Az én naplójegyzeteim után több kötetben megjelent a Teljes napló, amelyben két gondolatkör kap nagyobb hangsúlyt: az egyik a baloldaliság felé hajló Márai, a másik pedig a cinkoskodás az antiszemitizmussal. Érthető, hogy miért fogta vissza a megjegyzéseket. Az emigrációban is rokonszenvezett a szocializmussal, de óvakodott, hogy rendszeresen kifejtse álláspontját, mivel nem kívánt meddő vitába keveredni az emigrációban élő jobboldallal. Az antiszemita megjegyzések is jobban kidomborodnak a Teljes naplóban, amiket viszont amiatt mellőzött, mert nem kívánt azonosulni a nyilas mozgalommal. A kiszólások tényleg jelent vannak Márai naplójegyzeteiben, viszont nem tévedett akkor, amikor nem volt szabad tévedni. Az 1944/45-ös zsidóüldözést a magyarság legnagyobb szégyenfoltjának nevezte. Ezzel szemben, későbbi megjegyzései annak a mindmáig zavaros, a magyar közéletet torzító helyzetből fakadnak. Ez az antiszemitizmus számomra ismeretlen volt. A családban soha sem hallottam róla. Az utcám magyarjai előtt is idegen fogalom volt. A fiatalabb korú újvidéki magyarok között sem hallhattam zsidóellenes mondatokat. Ezt a jelenséget nem ismertem. A hatvanas évek második felében Budapesten sem érzékeltem, barátaimról és kollégáimról sem tudtam, hogy ki a zsidó származású és ki nem Később, talán a nyolcvanas évek elején hallottam az antiszemitizmusról, amelyet nem tudtam értelmezni. Nem is vettem túl komolyan. Igazából a kilencvenes években szembesültem vele, amikor kisebbségiként a saját bőrömön éreztem a kollektív megbélyegzést. Ma sem tudom elfogadni és úgy vélem, hogy ez a magatartás rossz fényt vet Magyarországra.
Budapesten kívül …
Gondoltam, kihasználom a kínálkozó alkalmat és Budapesten megvásárolok néhány romániai magyar regényt. Az utóbbi időben a romániai magyar honlapok böngészése közben arra jöttem rá, hogy a romániai magyar kisebbség pezsgő szellemi életet él; fájlaltam, hogy mindez mennyire hiányzik az ezer sebből vérző, vajdasági szellemi életből. Több kritikus szellemű magyar regényről olvastam, sajnos a budapesti könyvkereskedésekben mindhiába kerestem. Lehet, hogy valamelyik könyvespolc második sorában rejtezkednek, a szem előtt azonban csak a budapesti kánon kiemelt íróinak köteteire bukkantam. A budapesti irodalom, ugyanúgy, mint az egész Magyarország el van foglalva saját magával. Magyarország pedig nem mást, mint Budapestet jelenti, úgy tűnik, hogy a fővároson kívül nincs szellemi élet.
Kelet Magyarország mint Dél-Szerbia
Útban Újvidék felé a belgrádi utazási vállalat sofőrje a kelet-magyarországi szegénységről beszél. Hetente két-három napot tartózkodik Budapesten és gyakran megfordul az észak- keleti- régióban, ilyenkor – vallja – úgy érzi, hogy egy másik Magyarországba tévedt volna. Vagy Dél-Szerbiába!
Szerbia és a titkok
A Barcelonából Düsseldorfba tartó Germanwinks repülőgép katasztrófája 150 halálos áldozatot követelt. Nem múlt el csak néhány nap, és a francia ügyészség közölte, hogy a másodpilóta szándékosan zárta ki a pilótafülkéből a gép kapitányát. A Lufthansa vezérigazgatója megerősítette a francia ügyészség állítását, miszerint a másodpilóta mániákus depresszióban szenvedett, amiről nem volt tudomása a munkaadójának. Egyszerre történt öngyilkosság és tömeggyilkosság. Természetesen akadnak még tisztázandó részletek, de a közvéleményt tájékoztatták. Viszont a 7 halálos áldozattal járó szerbiai katonai helikopterbaleset körülményeit még mindig titok fedi. A sajtó kezdetben foglalkozott az esettel, azonban mivel Szerbiában túlságosan sok a titok, ilyenkor szárnyra kelnek a mendemondák. A teljes zűrzavarban felülkerekedik a gyanakvás. Veszélyes játékot űz a kormány, mert ha ez többször ismétlődik, akkor a polgárok majd akkor sem hisznek a kormánynak, amikor az hiteles adatokat tesz közzé.
Az eredetiség bűne
Aki fiatalon koravén, ötvenen túl pedig tévedhetetlen, az biztosan megszabadult a főbenjáró bűntől: az eredetiségtől.