Naplójegyzetek, fragmentumok
- június 5., vasárnap
Ahogy látom, az emberek elégedetten vették le az arcmaszkot, remélve, hogy vége a járványnak. Egy európai háború árnyékában alig maradt erejük, hogy a covid hátrahagyott üzenetére gondoljanak. Visszatérek, gondolom ezt üzeni a covid. Addig is a következményekkel kell számolnunk. Abban biztos vagyok, hogy feltárta és elmélyítette a győztes kapitalizmus minden kórságát, amelyek eddig is jelen voltak. A szegények még szegényebbek, a gazdagok pedig még gazdagabbak lettek. A felmérések bizonyítják, hogy az állami megrendeléssel élő cégek tulajdonosai alaposan megnövelték a vagyonukat. Ezek után beszélhetünk a vírus-nábobokról is. Akik némi veszteséget mutatnak ki, azokat az állam a szegények adójából kárpótolta. Ebből is kiderül, hogy a rendszerváltás után született politikai osztály valójában a nagytőke érdekeit védi, biztosítja annak zökkenőmentes működését. Hozzátenném, hogy a jelenlegi ukrajnai háború is a nagytőkéseknek kedvez, akkor is, ha a politikusok békét és akkor is, ha háborút hirdetnek. Oroszországban is, a nyugaton is, de a balszerencsés közép-kelet-európai és a balkáni országokban is, ahol különösképpen felerősítette az autokrata rendszereket. A lázongásnak alig van nyoma, az úgynevezett munkásosztály a jobboldalra szavaz, a kapitalizmus megszüntetését hirdető baloldalnak írmagja sincs. Létezik egy félájult baloldal és egy gyámoltalan liberalizmus. Számomra azonban a legfájdalmasabb a lelkiismeretét megnyugtató behódoló értelmiségi réteg. Vannak kivételek, de azokat gyorsan marginalizálják: aki felemeli a szavát az kiesik a marketing-világból. Nyugtatjuk magunkat, gyengül a szélsőjobb, amit néhány választás tényleg alátámaszt, de ne essünk tévedésbe: a szélsőjobbos eszmék tömegérzelemként erősödnek a rendszerváltás vesztesei között, a demokráciából kiábrándult széles néprétegekben. Lassan kiderül, hogy a választásokon a jobbközépet csak a szélsőjobbról lehet megelőzni! A helyzet Emlékezzünk Thomas Mann figyelmeztetésére: a demokráciának időnként páncélinget kell ölteni magára. Vessük szemünket Szerbiára, ahol már az ellenzék nagy része is Putyin-párti. Az ukrajnai háború kimutatta milyen tömeges a Putyin-pártiság. Ez a hangos és hangadó réteg nem agresszort lát Putyinban, hanem az új világnézet képviselőjét. Félő, hogy a demokrácia védtelen lesz az autokráciával szemben. Az EU egyhelyben toporog, a vétójoggal könnyen paralizálható. Elismerem: a vétójog egyrészt igazolt: ellehetetleníti, hogy a nagyok elnyomják a kicsiket, másrészt azonban veszélyes is, mert a kicsik megzsarolhatják a demokráciát. Nem csoda, hogy ezek után a Nobel-békedíjas Lech Wałęsa, a volt lengyel elnök az Interia portálnak adott interjújában kifejtette: az Európai Unió oszlassa fel magát és szülessen egy új unió, amelyben Lengyelországnak és Magyarországnak nincs mit keresni. Nem tudom, hogy ez lenne az igaz megoldás az új világnézet terjedésének megakadályozására, de egyelőre Walesa javaslata nem reális. Csakhogy a világ gyorsabban változik, mint ahogy feltételezzük. Ki gondolta volna, hogy Varsóban tüntetni fognak Orbán Viktor ellen? Az ukrajnai háború egy nagy világnézeti háború kollaterális kára. A néhai hidegháború a Kelet és a Nyugat között a létező szocializmus és a kapitalizmus között zajlott. A mai konfliktusok egyelőre nem kristályosodtak ki és eléggé illékonyak. Nincsenek többé radikális szociális reformok vagy forradalmi programok. Slavuj Žižek új könyvében (Pandémia II) ezzel kapcsolatban egy videojáték hősének mondatát idézi: „Szó sincs a világ megváltoztatásáról, csak arról, hogy tegyünk meg mindent, ami hatalmunkban áll, hogy a világ maradjon meg olyannak, amilyen”. Ezzel ellentétben Žižek azt javasolja, hogy gyökerestől változtassuk meg a világot, hogy megőrizzük olyannak, amilyen. Manapság senki sem kívánja megváltoztatni a világot, a mai értelmiségi establishment tagjai Musil Szakadék Nagyszálló teraszának hőseire emlékeztetnek, azzal a különbséggel, hogy miközben élvezettel fogyasztják a pezsgőt, tisztában vannak azzal, hogy a pezsgő keserű. Mi mást tehetnek, minthogy savanyú arccal pezsgőznek tovább miközben a szakadék szépségéről folytatnak eszmecserét. A szépség, a művészi öncélúság újra divatos lett szabadpiac célratörő működésének idején. Világfájdalmas versek és játkos groteszk regények születnek a szakadékról. Musil a szakadék szélén még egy kor torzképét, a világnézetek haláltáncét ábrázolta kegyetlen iróniával. manapság az irónia pusztán a stílus kérdése, ám eltűnt a korkép, szóba sem kerülhet a világnézetek haláltánca, hiszen a mai irodalomban kerülendő a világnézeteket emlegetni. A nyugaton esetleg… Mi maradt? Attól tartok, hogy Tamás Gáspár mementója: „Hozzá kell szoknunk, hogy a többszörösen legyőzött kisebbségéhez tartozunk. (…) „Legjobb” esetben a rendszer életben tart bennünket, mint kuriózumot, mint a múlt egy darabkáját, múzeumi tárgyat – köztünk az egészen fiatalokat is.”