Naplójegyzetek, fragmentumok
- november 29., kedd
Immár csak az idősebbek emlékeznek arra, hogy ezen a napon, 1943. november 29-én a boszniai Jajceben az AVNOJ, vagyis a Jugoszláv Antifasiszta Népfelszabadító Tanács lefektette az új, szocialista Jugoszlávia alapjait. A német megszállás és a szörnyű testvérháború idején alapjában véve nem csupán kommunista, hanem az antifasiszta mozgalom Tito marsallal az élén győztesként került ki a II. világháborúból, amivel kiérdemelte az európai antifasiszták elismerését. A felszabadulás után 1945-ben pedig ezen a napon kiáltották ki a köztársaságot. Egykor ezen a napon ünnepelték Jugoszláviában a köztársaság napját. Ma már nem emlegetik a szocialista Jugoszláviát, az antifasizmust se nagyon. Vidám ünnepek voltak ezek, amelyekre a mai huszonévesek nemigen emlékeznek, viszont azt vettem észre, hogy az idősebb nemzedékek sehogyan sem tudják megjegyezni az új állami ünnepeket, szűk baráti körben szívesen emlékeznek a köztársaság napjára. Csak szűk baráti körben, hiszen a szocializmus megbukott, a fasizmus pedig erőre kapott. A régi ünnepnapokat nem ünnepeljük, az újakra pedig inkább csak formálisan emlékezünk, amiből kiderül, hogy az új uralkodó osztály még nem alapozta meg saját ünnepeinek tartalmát, hiszen hiányoznak a hozzá tartozó kulturális kódok. Lehet, hogy az új uralkodó osztálynak nincs is rá szüksége. Egyelőre a Pink nevű bulvártévé és a bulvárlapok helyettesítik az új oligarchia szellemi és kulturális tőkéjét. És természetesen a folklór. Nagy a szabadság, mindenki járja a néptáncokat, lengeti a nemzeti zászlót, minden falu megnyithatja a maga néprajzi múzeumát, a fiatalok pedig a kávézókban élvezik az életet és a szabadságot. Néha beterelik őket hazafias illetve nemzeti tanfolyamokra. Miféle állami ünnepek? A nemzedékeket egyedül az ortodox, illetve a katolikus vallási ünnepek fűzik össze. Hogy ezen túl mi a korszak hiteles kultúrája, azt nem tudnám megmondani. Ebben az expresszkapitalista korszakban a műveltség, a kultúra devalválódott. Érdekes, hogy a szocialista korszakban a rangos állami díjjal kitüntetett Miroslav Krleža, Edvard Kocbek, vagy Oskar Davičo neve fémjelezte ezt a kultúrát. Ivo Andrić jóval a Nobel-díja előtt az ötvenes évek elején kormánykitüntetésben részesült. Ne felejtsük el, hogy Danilo Kiš az egypártrendszer idején komoly állami díjakat érdemelt ki Jugoszláviában. Így például a Július Hetedike Dijat és a rangos AVNOJ-dijat is, amelyet még a régi gárda ítélt oda, a miloševići hatalom ellenében.