Naplójegyzetek – fragmentumok
2020.április 25., szombat
Nem hivatalos értesülések szerint a szerbiai parlamenti választásokat július 5-án vagy 19-én tartják meg. Vučićnak sietős a dolga, most frissében, vagyis a gazdasági válság beköszöntése előtt kellene megnyerni a választásokat. Ebben a rozoga közéletben nyilván megnyeri, annak ellenére, hogy a koronavírus erodálta a politikai karizmákat. Őszre sokkal nehezebb dolga lenne, hiszen akkor a pandémia okozta gazdasági válság éles megvilágításba helyezi az elmúlt évek vétkeit is. Az éhes ember szeme jobban látja vészfelhőket. Szerbiában veszélyesen gyülekezik a korrupció és a pártokrácia vészfelhője. Nem kétlem, hogy a vezetőségben akadnak politikusok, akik ezt látják, de tehetetlenek, hiszen ezt a folyamatot többé nem lehet leállítani. A korrupciót immár nem tudná gyógyítani, akkor sem, ha a legszűkebb vezetőség rászánná magát. Ez a seb gyógyíthatatlan. A pártokrácia megszüntetése pedig a párt öngyilkosságával lenne egyenlő, ilyesmit elvárni nem csak naiv dolog, hanem abszurd is. Ezért a párt minden áron igyekszik megőrizni a hatalmát, ez pedig a gazdasági válság kirobbanása előtti választások teszik lehetővé, ami viszont kockázatos, hiszen egy kártyára tesz fel mindent. Kiírnia választásokat, vagy pedig bizonyítani a pandémia elleni sikeres küzdelemmel? Ez most a kérdés. Kíváncsi vagyok, hogy mit javasol a „szakma”. Lesz-e erejük arra, hogy kimondják, nem, még nem jött el ennek a választások ideje? Ha netán a korai kapkodás az elkövetkező időszakban felerősíti a járvány terjedését, akkor szakma tétovázása nem mentesíti az ezekben a napokban vizsgázó orvostársadalmat. A halottak az ő lelkükön is száradnak majd.