2020. szeptember 25., szombat
A porondon gyülekeznek a gladiátorok, a diszkoszvetők, a birkózók és természetesen a nagyhírű hurokvetők, akik az ellenfelek nyakába vetett hurokkal fojtják meg az ellenfelet. Tart a dicső ünnepség: az aréna szereplői versenyt futnak és birkóznak egymással és eljátszadoznak a kötéllel, amellyel életet semmisítenek meg. Ekkor a kapuőr kinyitja a vadállatok ketrecének rekeszét és kiereszt egy mérges jaguárt, éppen azt, amelyik a sajtószabadságot fogja a nyilvánosság ítélőszéke előtt felzabálni. A büszke gladiátorok, a hírneves birkózok, az ügyes hurokvetők, „reményeink csillagai” méltóságteljesen elsomfordálnak a részükre állandóan fönntartott hátsó ajtón. A jaguár mindent felfal, ami a szeme elé kerül. Ezt a jövőképet festi le Papp Dániel, 1895 március 17-én a Jaguár című tárcájában. Levonta a tanulságot is: „Magyarországon senki se fogja megvédelmezni a sajtószabadságot, mert Magyarország a félbemaradt szabadelvűség országa”. Milyen ismerős helyzet! Egyre gyakrabban feltűnnek a gladiátorok, akik hősködnek az arénában, de amint megjelenik a jaguár, a hurokvetők a többiekkel együtt méltóságteljesen elvonulnak. Az autokrata rendszerben gombamódra szaporodnak az elsompolygó gladiátorok, akik gyengéden meglegyintik a hatalom egyik vagy másik képviselőjét, aztán erélyesen odavágnak azoknak, akiket a hatalom a munkahelyéről elüldözött, avagy kiközösített. És a hatalomnak szüksége van ezekre a „pártatlan gladiátorokra”, hiszen a szolgalelkű újságírók szava idővel hiteltelenné válik, s ilyenkor jól jön a tartalékhadsereg, amely lám, az arénából jött és apró fenntartásokkal mégis a jaguár oldalán áll.