Naplójegyzetek, fragmentumok
2021. június 24. csütörtök
GM kommentálja legutóbbi jegyzetet és a Blicnek adott nyilatkozatát a hősök inflációjáról. Elismeri a kormánypárt jogát, hogy a saját embereinek rangos tisztségeket ajándékozzon. Meneszti a közmédia igazgatóját és főszerkesztőjét, akik civilizált országokban kormányváltáskor egyébként is önként távoznak a funkcióból. A helycsere azonban csak a tisztségviselőkre vonatkozik, a szerkesztők, az újságírók maradnak, az új főnökök viszont nem nyirbálhatják meg a közmédia szabadságát. A közmédia rendszeresen megszólaltatja az ellenzéket, különben a diktatúra árnyéka vetül a kormányra. Előfordulnak olyan esetek is, amikor a kormánypárt leváltja az általa kinevezett tisztségviselőt, mert elégedetlen a munkájával. Ekkor sem beszélhetünk áldozatokról, fűzi tovább a gondolatát. Ha valaki tegnap elismerte a párt általi kinevezés jogát, akkor nem tagadhatja meg tőle a leváltás jogát sem. Néha a gazda nagytakarít a vezérkarban. Most éppen ilyesféle takarítás készül. Áldozatoknak nevezhetjük-e a kiebrudaltakat? Mindezt csak azért fejti ki, hogy emlékeztessen: a pártvilági áldozatokat siratjuk, de megfeledkezünk a hétköznapi élet hőseiről. A szolidaritásról! Azokról, akik nem a saját sebeiket mutogatják, hanem másképpen emelik fel a szavukat. Megfeledkezünk a „kisemberek” hősiességéről, kikre rárontanak a kiskirályok kedvébe járók. Ezek – Illyés Gyula versére gondol – „a magánszorgalmú kutyák”. Előveszem Illyés versét, s azon tépelődöm, hogy Ilyésnek bizonyára nyomós oka volt meglepően durva kifejezéseket használni a versében. „Ez volt mégis a legcsúnyább. / A magánszorgalmú dögök, / a nyívók-sívók, hogy a gazda, /ő rúgta őket végre hasba: / coki pokolba, ördögök.” Néha a gazda nagytakarít a vezérkarban. Most éppen ilyesféle takarítás készül. Áldozatoknak nevezhetjük-e a kiebrudaltakat? Mindezt csak azért fejti ki, hogy emlékeztessen: a pártvilági áldozatokat siratjuk, de megfeledkezünk a hétköznapi élet hőseiről. A szolidaritásról! Azokról, akik nem a saját sebeiket mutogatják, hanem mások miatt emelik fel a szavukat. Megfeledkezünk a „kisemberek” hősiességéről, kikre rárontanak a kiskirályok kedvébe járók. Ezek – Illyés Gyula versére gondol – „a magánszorgalmú kutyák”. Előveszem Illyés versét, s azon tépelődöm, hogy Ilyésnek bizonyára nyomós oka volt meglepően durva kifejezéseket használni a versében. „Ez volt mégis a legcsúnyább. / A magánszorgalmú dögök, / a nyívók-sívók, hogy a gazda, / ő rúgta őket végre hasba: / coki pokolba, ördögök. ” Néha a gazda nagytakarít a vezérkarban. Most éppen ilyesféle takarítás készül. Áldozatoknak nevezhetjük-e a kiebrudaltakat? Mindezt csak azért fejti ki, hogy emlékeztessen: a pártvilági áldozatokat siratjuk, de megfeledkezünk a hétköznapi élet hőseiről. A szolidaritásról! Azokról, akik nem a saját sebeiket mutogatják, hanem mások miatt emelik fel a szavukat. Megfeledkezünk a „kisemberek” hősiességéről, kikre rárontanak a kiskirályok kedvébe járók. Ezek – Illyés Gyula versére gondol – „a magánszorgalmú kutyák”. Előveszem Illyés versét, s azon tépelődöm, hogy Ilyésnek bizonyára nyomós oka volt meglepően durva kifejezéseket használni a versében. „Ez volt mégis a legcsúnyább. / A magánszorgalmú dögök, / a nyívók-sívók, hogy a gazda, /ő rúgta őket végre hasba: / coki pokolba, ördögök.” Most is éppen ilyesféle takarítás készül. Áldozatoknak nevezhetjük-e a kiebrudaltakat? Mindezt csak azért fejti ki, hogy emlékeztessen: a pártvilági áldozatokat siratjuk, de megfeledkezünk a hétköznapi élet hőseiről. A szolidaritásról! Azokról, akik nem a saját sebeiket mutogatják, hanem másképpen emelik fel a szavukat. Megfeledkezünk a „kisemberek” hősiességéről, kikre rárontanak a kiskirályok kedvébe járók. Ezek – Illyés Gyula versére gondol – „a magánszorgalmú kutyák”. Előveszem Illyés versét, s azon tépelődöm, hogy Ilyésnek bizonyára nyomós oka volt meglepően durva kifejezéseket használni a versében. „Ez volt mégis a legcsúnyább. / A magánszorgalmú dögök, / a nyívók-sívók, hogy a gazda, /ő rúgta őket végre hasba: / coki pokolba, ördögök.” Most éppen ilyesféle takarítás készül. Áldozatoknak nevezhetjük-e a kiebrudaltakat? Mindezt csak azért fejti ki, hogy emlékeztessen: a pártvilági áldozatokat siratjuk, de megfeledkezünk a hétköznapi élet hőseiről. A szolidaritásról! Azokról, akik nem a saját sebeiket mutogatják, hanem mások miatt emelik fel a szavukat. Megfeledkezünk a „kisemberek” hősiességéről, kikre rárontanak a kiskirályok kedvébe járók. Ezek – Illyés Gyula versére gondol – „a magánszorgalmú kutyák”. Előveszem Illyés versét, s azon tépelődöm, hogy Ilyésnek bizonyára nyomós oka volt meglepően durva kifejezéseket használni a versében. „Ez volt mégis a legcsúnyább. / A magánszorgalmú dögök, / a nyívók-sívók, hogy a gazda, /ő rúgta őket végre hasba: / coki pokolba, ördögök.” hogy emlékeztessen: a pártvilági áldozatokat siratjuk, de megfeledkezünk a hétköznapi élet hőseiről. A szolidaritásról! Azokról, akik nem a saját sebeiket mutogatják, hanem mások miatt emelik fel a szavukat. Megfeledkezünk a „kisemberek” hősiességéről, kikre rárontanak a kiskirályok kedvébe járók. Ezek – Illyés Gyula versére gondol – „a magánszorgalmú kutyák”. Előveszem Illyés versét, s azon tépelődöm, hogy Ilyésnek bizonyára nyomós oka volt meglepően durva kifejezéseket használni a versében. „Ez volt mégis a legcsúnyább. / A magánszorgalmú dögök, / a nyívók-sívók, hogy a gazda, /ő rúgta őket végre hasba: / coki pokolba, ördögök.” hogy emlékeztessen: a pártvilági áldozatokat siratjuk, de megfeledkezünk a hétköznapi élet hőseiről. A szolidaritásról! Azokról, akik nem a saját sebeiket mutogatják, hanem mások miatt emelik fel a szavukat. Megfeledkezünk a „kisemberek” hősiességéről, kikre rárontanak a kiskirályok kedvébe járók. Ezek – Illyés Gyula versére gondol – „a magánszorgalmú kutyák”. Előveszem Illyés versét, s azon tépelődöm, hogy Ilyésnek bizonyára nyomós oka volt meglepően durva kifejezést használ a versében. „Ez volt mégis a legcsúnyább. / A magánszorgalmú dögök, / a nyívók-sívók, hogy a gazda, /ő rúgta őket végre hasba: / coki pokolba, ördögök.” Megfeledkezünk a „kisemberek” hősiességéről, kikre rárontanak a kiskirályok kedvébe járók. Ezek – Illyés Gyula versére gondol – „a magánszorgalmú kutyák”. Előveszem Illyés versét, s azon tépelődöm, hogy Ilyésnek bizonyára nyomós oka volt meglepően durva kifejezéseket használni a versében. „Ez volt mégis a legcsúnyább. / A magánszorgalmú dögök, / a nyívók-sívók, hogy a gazda, /ő rúgta őket végre hasba: / coki pokolba, ördögök.” Megfeledkezünk a „kisemberek” hősiességéről, kikre rárontanak a kiskirályok kedvébe járók. Ezek – Illyés Gyula versére gondol – „a magánszorgalmú kutyák”. Előveszem Illyés versét, s azon tépelődöm, hogy Ilyésnek bizonyára nyomós oka volt meglepően durva kifejezéseket használni a versében. „Ez volt mégis a legcsúnyább. / A magánszorgalmú dögök, / a nyívók-sívók, hogy a gazda, /ő rúgta őket végre hasba: / coki pokolba, ördögök.”