Naplójegyzetek, fragmentumok
2022. február 27., vasárnap
(…) Ami a legszörnyűbb Putyin bejelentette: készenléti állapotba helyezte a nukleáris elrettentő erőket. Ilyen atomháborús fenyegetéssel még Sztálin sem élt. A CNN ezzel kapcsolatban pszichológusokat szólaltatott meg, akik szerint egy elszigetelt autokrata pszichés deformációkban szenved. A covid pedig növelte ezt az állapotát. Nem kizárt, hogy képes lesz mindenre. Zentai Péter a mai ATV-ban azt nyilatkozta, hogy „Putyin megtébolyodott”. Egy 140 milliós ország egyeduralkodója szét akarja verni a nyugati világot, amely a jelen pillanatban egységesebb, mint bármikor. Pár héttel ezelőtt még az európai megosztottságtól tartottam, most Putyin egy táborba terelte az európai politikusokat. Az a kérdés, hogy a katonai vezetők gátat vetnek-e Putyinnak. Az orosz oligarchák gyermekei mind Nyugaton élnek. Folyik a háború a kibertérben is.
Éjszaka Gottfried Benn verseit veszem elő, mert emlékeim szerint senki sem irt olyan tömören és fegyelmezetten a virágokról, mint ő. Ezekben a hideg napokban a lakás fűtése rendkívül rossz, Anikóval nem győzünk panaszkodni arra, hogy fázunk, mivel a hőtelep a gázhiányra gondolva takarékoskodik, amit a városi vezetőség a választások előtt nem mer bevallani. A szobából bámulom a teraszt, ahol a tavaszkor szeretek üldögélni, hogy nagy élvezettel bámuljam a virágokat és a kinti fákat. Nem tudom, mi történik velem, az utóbbi időben megkedveltem a virágokat. Lehet, hogy ez a korral jár. Benn verseiben ezúttal nem is a virágok ragadták meg a figyelmemet, hanem az a fegyelmezett hangnem, amellyel a nagy kérdésekről ír. A teremtőről írva óvatosan megjegyzi, nem állítja, hogy lélektelen, de némi fájdalommal állapítja meg, hogy „egyenként nem érdekli az ember siráma” (Melankólia). Ukrajnára gondolok. Ez már kollektív sirám. Miért nem érdekli a teremtőt?