-
február 15., hétfő
Állami ünnep Szerbiában. Anikóval elsétálunk egészen a Futaki úti piacig. Csendes napsütötte délelőtt, az utcán a kevés járókelő. Mégis – ünnep van. Hazajövet Sartre drámáit veszem elő. Ezekben az időkben sokan olvassák Camus Pestisét, én hozzátenném még Sartre Legyek című drámáját. Nem a vírusról szól, hanem a Arfosz városának bűnéről: elfogadták királyuknak a gyilkos Aigisztoszt. Oresztesz és Elektra vállalják a bűnt, hogy megszabadítsak a város a büntetéstől, a legyek büntetőexpedíciójától. Jupiter jogosnak tartja a büntetést, mert „Argosz népe akkor sem szólt egy szót se, szépen lesütötte a pilláját, hogy el ne árulja, mint fordulnak ki a gyönyörtől a szemgolyói, és az egész város abban a pillanatban, olyan volt, mint egy üzérkedő nőstény”. Oresztesz megöli Aigisztoszt, megbosszulja az apját, de ezzel ő is vállalja a bűnt. A város megszabadul a legyektől, Oresztész bűnösként hagyja el a várost, Argosz népe azonban nem gyakorol bűntudatot. Ez jár az eszemben a Covid19 terjedésének idején. Bízzunk benne, hogy a vakcina lesz a megmentőnk, a bűntudat nem ébredezik. Személyesen mindenki ártatlannak véli magát. De ártatlanok vagyunk-e? Hogy ez mennyire ellentmondásos az ártatlanság és a jóság, azt Sartre egyi másik drámája, Az Ördög és a Jóisten tárja fel. Götz a katona eldönti, hogy ezután a jóságot, az erényt és a szeretetet vállalja, de kiderül, hogy a jóság útja is a bűnökhöz vezet. Mi is csak bűntudatosan botladozunk rajta.